A sajtó Xi Jinping (Hszi Csin-ping) novemberi megválasztása óta találgatja, hogy mit várhatunk az új kínai főtitkártól, aki azóta már államelnök is. A New York Times aggodalmának adott hangot, rámutatva, hogy a piaci reformokat és az állami korrupció letörését ígérő Csin-ping csak szavakban haladó szellemiségű. Az amerikai napilap egy kiszivárgott beszédre hivatkozva arra figyelmeztet, hogy Csin-ping keményvonalas baloldali, aki a leninista és a maoista ideológiáról is elismerően nyilatkozik, ráadásul nacionalista szellemiségű. A pártfőtitkár a Szovjetunió bukásának okait taglalta, amiből a New York Times szerint az következik, hogy Csin-ping aligha fog teret engedni a párt hatalmát gyengítő kezdeményezéseknek: „nem akar Kína Gorbacsovja lenni” − idézi a lap az egyik kínai újságírót.

Tévedés azt hinni, hogy a Kínai Kommunista Párt a szovjet kommunizmus összeomlásából azt a következtetést vonja le, hogy fokozni kell a hatalom központosítását − veti ellen David Cohen, a The Diplomat publicistája. Mint azt David Shambaugh könyvében kimutatja, a kínai pártvezetés felismerte, hogy azzal erősítheti meg hatalmát, ha maga áll a népi kezdeményezések élére. Például azzal, hogy a pártvezetés szembeszáll az államon belüli korrupcióval, adoptálja a tisztább környezetet követelő civil kezdeményezések céljait és felkarolja a kritikus értelmiséget.

A Szovjetunió nem azért omlott össze, mert Gorbacsov reformokat kezdeményezett, hanem azért, mert a pártvezetés korábban évtizedekig elodázta a gazdasági növekedéshez elengedhetetlen reformokat és csírájában akarta elfojtani az elégedetlenséget ahelyett, hogy válaszokat kínált volna a társadalmi problémákra − véli Cohen.

Hozzáteszi, hogy nemes dolog a cenzúra eltörléséről és a többpártrendszer bevezetéséről álmodozni, ám nem biztos, hogy az elsietett demokratikus átmenet üdvös lenne. A Szovjetunió példája azt is bizonyítja, hogy a túl gyors reformok valóban katasztrofálisak. Az előkészítetlen átmenet nem a demokratikus kontrollt és a középosztályt erősítette, hanem az oligarchák kezére játszotta át az állami vagyont és vele a politikai befolyást − jegyzi meg Cohen.

Bár intézményi szempontból Oroszország inkább megfelel a formális demokratikus normáknak, Kínában még mindig inkább érvényesül a népakarat, mint Moszkvában − írja a kérdés kapcsán Ivan Krasztev politológus. Oroszország elvben alkotmányos demokrácia, ahol többpártrendszer működik és választásokat rendeznek, létezik független média és az állampolgárokat megilleti a gyülekezési jog. A demokratikus intézményi struktúra azonban csak látszat: Oroszországban a kormányzás központosított és autokratikus. A kínai kommunista egypártrendszer ehhez képest rugalmasabb és nyitottabb a népi kezdeményezésekre.