„Abe japán miniszterelnök pontosan azt valósítja meg, amit közgazdászok − egyebek között magam is − Amerikának és Európának javasoltak: összefésüli a monetáris, a fiskális és a strukturális politikát” − olvassuk Joseph Stiglitz cikkét a Project Syndicate-en.
A tekintélyes baloldali közgazdász szerint Abe helyesen döntött, amikor a fiskális szigor elvét feladva drasztikus pénznyomtatásba kezdett a gazdasági növekedés érdekében. A japán jegybank új vezetője együttműködik a miniszterelnökkel: feladva a jegybank (valójában már régóta nem létező) függetlenségét és hagyományos céljait, legfontosabb céljának azt nevezte, hogy 2 százalékra nőjön az infláció. Ez a gazdaságélénkítő pénzkibocsátásnak természetes velejárója, de egyben hozzájárul az adósság elértéktelenedéséhez is, márpedig az sokak szerint elkerülhetetlen, ha le akarjuk győzni a válságot. A jegybank pénzteremtő erőfeszítéseivel párhuzamosan a japán kormány igyekszik növelni a foglalkoztatottságot és olcsó hitelekkel segíti a kis- és középvállalkozásokat. A miniszterelnök a belső kereslet és a fogyasztás növelése érdekében arra kérte a japán vállalatokat, hogy hajtsanak végre jelentősebb fizetésemelést. Emellett állami beruházásokkal igyekszik munkahelyeket teremteni és megrendelésekkel ellátni a hazai cégeket (amint azt egy korábbi írásában Stiglitz javasolta). Ahogyan Abe fogalmaz, a monetáris, a gazdaságélénkítő és a strukturális reformok csak együttesen lehetnek sikeresek. A japán unortodoxia még a hagyományosan szigorpárti Christine Lagarde IMF-vezér tetszését is elnyerte.
De nem mindenki ért egyet a drasztikus japán jegybanki élénkítéssel. Nem biztos, hogy a pénzmennyiség növelése valóban ösztönzőleg hat, és hozzájárul a deflációs nyomás csökkentéséhez, hiszen ahhoz nemcsak hitel, hanem hitelezési kedv is kell. Amíg azonban a növekedési kilátások borúsak, még a rendkívül alacsony kamatú kölcsönre sincs nagy igény. Sőt, a japán unortodoxiának akár beláthatatlan következményei is lehetnek. A monetáris lazítás kritikusai nukleáris láncreakcióhoz hasonlítják azt a kockázatot, amellyel a japán stratégia jár: Soros György arra figyelmeztetett, hogy a drasztikus beavatkozás a jen árfolyamának összeomlását okozhatja, s akár hiperinflációba is torkollhat.
Stiglitz szerint alaptalanok a félelmek. Igaz ugyan, hogy a pénznyomtatás miatt gyengülni fog a jen, de az árfolyam összeomlása mégsem valószínű, hiszen a gyengülő jen arra készteti majd a többi jegybankot, hogy ők is bátrabb könnyítéseket hajtsanak végre, és a valuta gyengítésével növeljék a versenyképességet. Stiglitz azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy a világ jegybankjai előbb-utóbb összehangoltan lépjenek fel.