„A jobboldal elvesztette a melegházasság ellen vívott ütközetet, de a szexuális szabadság elleni háború még nem zárult le” – írja Laurie Penny, a New Statesman feminista kolumnistája.
Mint arról a Metazin is beszámolt, Észak-Amerika és Nyugat-Európa egyre több állama engedélyezi a melegházasságot. Ma már az azonos nemű párok egybekelését hagyományosan ellenző angolszász konzervatív értelmiség és a pártok jelentős része is támogatja az egyenlő bánásmód elvének e kiterjesztését.
Mindez azonban korántsem jelenti, hogy a nyugati világban véget érne a házasság körüli kultúrharc. Penny például diszkriminatívnak tartja a családi adókedvezmény intézményét, amely az egyedülállókat arra kényszeríti, hogy anyagilag támogassák a házasságban élőket. A melegházasságot támogató Cameron brit miniszterelnök a jövő évtől adókedvezményben részesítené a házaspárokat annak reményében, hogy így megerősítheti népszerűségét a tradicionalista szavazók körében. Az adókedvezmények elsősorban azon családoknak kedveznének, ahol az egyik fél nem dolgozik. Perry szerint nyilvánvaló, hogy a konzervatív kormányfő a főállású anyáknak kedvezne, amivel egyértelműen a kispolgári-keresztény életmódot és családmodellt részesítené előnyben, és egyúttal megsarcolná a más világnézetűeket. Az adókedvezmény ráadásul a házasság fenntartására ösztönöz, ami méltánytalan lehet a nők számára, tekintve a családon belüli erőszak elterjedtségét – jegyzi meg a feminista szerző.
Penny mindazonáltal nem ellenzi „a kulturális kisebbségek támogatását”, így azokét sem, amelyek az „archaikus és bizarr” (eredetileg dinasztikus és klán-érdekeket szolgáló), a szeretetet eltárgyiasító, a családot formális jogi-üzleti viszonyként értelmező házasság hagyományát folytatnák, elvégre az esküvő igen drága mulatság. Feltéve, hogy a másik végletet választóknak is juttatnak némi állami támogatást sajátos hobbijuk támogatására: a szinglik például kaphatnának az államtól szexuális segédeszközöket, mások némi támogatást az orgiák megszervezésére – írja Penny, és nem tréfából.
De nem csupán a házasság előnyben részesítését éri bírálat. Felvetődik az is, nem számít-e törvénytelen diszkriminációnak, hogy a nem hagyományos együttélési modellek nem kapnak támogatást. A melegházasság ellenfelei gyakran érvelnek azzal, hogy ilyen alapon logikus lépés lenne a poligámia törvényi elismerése. Azt gondolják, hogy ezzel aztán megdönthetetlen érvet vettek elő. Pedig van, aki komolyan ezt a logikát követi. Mint arról az Economist szakbloggere beszámolt, a poligámia amerikai hívei bizakodnak – hiszen ha a legfelsőbb bíróság a meleg párok számára lehetővé tette az egybekelést, akkor elvi akadálya nem lehet a többnejűségnek sem. Igaz ugyan, hogy a poligámia a gyakorlatban sokszor a nők alávetettségét és kihasználását jelenti, de ez önmagában nem ok rá, hogy a szabadon, önszántukból többes kapcsolatban élőktől megtagadjuk a házasságot. Elvégre a monogám családon belüli erőszakot és a nők elnyomását sem a házasság intézményének betiltásával akarjuk megoldani.