„Képzeljünk el egy olyan gazdaságot, ahol a népesség 0,1 százaléka birtokolja, 0,9 százaléka működteti a termelésért felelős gépeket, 99 százaléka pedig vagy a nem automatizálható munkákat végzi, vagy munkanélküli. A termelékenység és a gépesítés fejlődéséből egy ilyen világ képe rajzolódik ki” – olvassuk John Lanchester angol író esszéjét a London Review of Booksban.

Ezek a megállapítások (nem is oly halványan) emlékeztetnek Karl Marx tételeire, amelyek szerint a tőke egyre kevesebb kézben összpontosul, és egyre többen kerülnek a tulajdon nélküli „proletár” osztályba (aminek szükségszerű következményeképp a többség megdönti a tőkés rendszert). Lanchester a technológiai fejlődés következményeit tárgyaló irodalmat tekinti át. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a számítástechnika forradalma számos foglalkozást fölöslegessé tett. Erre korábban is volt példa, ám egyes számítások szerint a legújabb technológiai forradalom nem alakított ki új igényeket, és ezért kevesebb új munkalehetőség nyílt, mint amennyi megszűnt. Jellemző, hogy a világ legnyereségesebb cége, az Apple kevesebb, mint százezer alkalmazottat foglalkoztat – mégis több mint tízszer akkora profitot termel, mint 1960-ban az akkori legnagyobb vállalat, a hatszázezer embert foglalkoztató General Motors.

Az elmúlt években mintha némileg lelassult volna a folyamat – jegyzi meg Lanchester. Manapság a legnagyobb fejlesztések a szórakoztatóiparban vannak, vagyis a technológiai fejlődés a szórakozási lehetőségeket növeli és nem a termelés hatékonyságát fokozza. Mindez azonban nem változtat a hosszú távú trenden – idéz egy nemrégiben megjelent kutatást –, amely szerint a mai munkák közel fele automatizálható lesz a közeljövőben. Bár a gépesítés többnyire az alacsonyabb státuszú állásokat veszélyezteti, a középosztály sem dőlhet hátra: az újságírók, a szerkesztők, de részben még az orvosok és a jogászok is helyettesíthetők számítógéppel. A technológiai átalakulás még csak ezután fogja éreztetni a hatását – véli Lanchester. A vasút is csak évtizedekkel a gőzmozdony tökéletesítése után forradalmasította a kereskedelmet és a termelést.

Közgazdászok szerint a gépesítés újabb hulláma következtében elkerülhetetlenül nőni fognak a társadalmi egyenlőtlenségek. A gépeket tulajdonló kisebbség egyre gazdagabb lesz, miközben egyre többen szorulnak ki a munkaerőpiacról. Ennek pedig súlyos következményei lesznek. Mint arra Larry Page, a Google alapítója is felhívta a figyelmet, az automatizálás miatt csökken a kereslet és deflációs spirál alakulhat ki.

Lanchester azonban nem fogadja el a gazdaságtani determinizmus logikáját. A gazdasági folyamatok nem függetlenek a politikától. A választók már most is nehezen tűrik az egyenlőtlenség növekedését, és amennyiben valóban fölöslegessé válna a munkahelyek jelentős része, elkerülhetetlen lenne a politikai beavatkozás a gazdaságba – véli Lanchester. Utal rá, hogy a tömeges elszegényedés és leszakadás a kapitalizmus ellen fogja fordítani az embereket. Lanchester azt sem tartja kizártnak, hogy előbb-utóbb a kapitalista logikára épülő hatékonyság-növekedés miatt olyan mértékben nő az egyenlőtlenség, hogy az szocialista fordulathoz vezethet.