„A tudományos módszer az empirikus igazság kiderítésének legjobb elérhető eszköze. De, Winston Churchillnek a demokráciára vonatkozó megjegyzését parafrazeálva úgy is fogalmazhatnék, hogy a tudományos módszer a legkevésbé rossz eszköze az igazság keresésének” – írja Brian D. Earp bioetika-professzor az ikonoklaszta esszékre specializálódó Quillette webmagazinban.

Mint arról a Metazin is beszámolt, a tudományos életet egyre több bírálat éri. A szaktudományos publikációk egy része szakzsargonba csomagolt sületlenség, és gyakori a szándékos hamisítás is. Gyakran egészen elképesztő csalásokra derül fény. Számos kutatás módszertani szempontból vet fel komoly aggályokat: az elfogadott és elismert elméletek közül sok nem replikálható a megismételt kutatások során. A jelenség hátterében egyrészt a publikációs kényszer áll, amelynek következtében a kutatók hajlamosak felnagyítani sőt elferdíteni kutatási eredményeiket, másrészt a nyereségorientált tudományos könyv- és folyóirat-kiadás: a kiadóknak is elemi érdeke, hogy minél több publikáció szülessen.

Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa – véli Earp. Az igazán dörzsölt áltudományos szerzők kínosan ügyelnek a formális és tudományos módszertani elvárások betartására. Szelektív hivatkozások tömkelegével támasztják alá állításaikat – ami nincs azokkal összhangban, figyelmen kívül hagyják. „Az ostobaság (bullshit) igazságnak látszik. Jól néz ki, jól hangzik – de amikor közelebbről megvizsgáljuk, bűzlik.” Csakhogy sem idő, sem hely nincs a nagy mennyiségben felhalmozott adatok és összefüggéseik cáfolatára. A tudományos folyóiratok csak viszonylag rövid terjedelmű írásoknak adnak teret, így a hivatkozások tömkelegével legitimált áltudományos agymenés csúsztatásait eleve nem lehetséges kimerítően cáfolni. Arról nem is beszélve, hogy kevés tudós és kutató érez kellő elhivatottságot, hogy energiáját az ostobaságok cáfolatára fordítsa. A cáfolatlanul hagyott sületlenség pedig terjed, és újabb áltudományos munkák hivatkozási alapjává válik. A tudomány és az áltudományos sületlenség viszonya „elviselhetetlenül aszimmetrikus” – állítja Earp: az előbbit nehéz előállítani, az utóbbi viszont könnyen gyártható ipari mennyiségben, ellenben cáfolata rendkívüli erőforrásokat igényel.