„Ma a politikát a baloldali értelmiségi elit és a gazdag jobboldali kereskedő-osztály közötti harc határozza meg” – ismerteti Simon Kuper, a Financial Times publicistája Thomas Piketty baloldali közgazdász márciusban publikált tanulmányát.
Piketty a tanulmányban az elmúlt hét évtized francia, brit és amerikai választási felméréseinek alapján két elitcsoportot különböztet meg. A baloldali értelmiségi elitet, a brahmanákat, illetve a jobboldali, vállalkozói elitet. A brahmanák hatalmukat kulturális tőkéjüknek köszönhetik, míg a vállalkozói elit gazdasági tőkével rendelkezik. Piketty megállapítja, hogy a második világháború óta a két elit mindhárom vizsgált országban egyre népesebb: egyrészt egyre több a diplomás, másrészt egyre nagyobb a tehetős vállalkozói középosztály. A kétféle elit politikai preferenciái eltérőek. A kulturális elit az évtizedek során egyre inkább baloldalivá vált, míg a gazdasági elit a jobboldal mögé állt. A diplomások túlnyomó többsége a Piketty által vizsgált három ország mindegyikében a baloldali pártokra szavaz, a tehetős vállalkozó réteg pedig a jobboldali pártokra. Az előbbiek a vagyont elsősorban a szerencse és a társadalmi viszonyok folyományának, az utóbbiak pedig saját iparkodásuk és tehetségük gyümölcsének tekintik. A brahmanák ezért a nagyobb társadalmi újraelosztás hívei, a vállalkozók viszont inkább az öngondoskodás erényeit erősítenék. A két elit földrajzi értelemben is egyre inkább elkülönül: a baloldali kulturális elit urbánus, a vállalkozók viszont inkább a zöldövezetet részesítik előnyben. És persze a versengő elitek kölcsönösen lenézik egymást. A brahmanák műveletlen újgazdagnak tekintik a kufárokat, a vállalkozók pedig az állam csecsein élősködő, ráadásul pökhendi mandarinnak a kulturális elitet. Azok, akik egyszerre tartoznak a két elithez, kognitív disszonanciában élnek – utal Kuper Rachel Shermannek az amerikai dúsgazdag liberális baloldali elit életét tárgyaló kutatására, amelyet a Metazin is ismertetett.
Piketty tipológiája és a szembenálló elitekről alkotott tézise összhangban van Donald Trump nézeteivel – jegyzi meg mintegy mellékesen Kuper. Arra utal, hogy Trump elnök a nyáron élesen bírálta a baloldali értelmiséget, amely szerinte el akarja nyomni a jobboldali feltörekvő réteget.
„A jobboldali és a baloldali politika egyaránt az elitek által uralt sport” – vonja le a következtetést Kuper, és elveti azon nézeteket, amelyek a jobboldali populizmus népszerűségét valamilyen általános elitellenességnek tulajdonítják. Kuper utal rá, hogy még a leginkább populistának mondott politikusok is az elit részei – diplomájuk és vagyonuk van. Piketty tanulmányának fényében inkább úgy áll a helyzet, hogy a jobb- és a baloldali elitek egymással versengve próbálják meg elnyerni a nép kegyét. A baloldal állami gondoskodást ígér és segítené a kisebbségeket, egyebek között a bevándorlókat. A jobboldal viszont éppen az ellenkezőjével próbálja maga mögé állítani az embereket. Minél nagyobb a társadalmi elkülönülés, és minél inkább megosztó a választási rendszer, annál nagyobb az elitek közötti harc. Amerikában és Nagy-Britanniában, ahol a két nagy párt egyikének abszolút többséget kell szereznie, kevés az esély a kompromisszumra. Franciaországban viszont az elitek is mérsékeltebbek, mivel a jobb- és a baloldali elit még egymásnál is jobban tart a radikális rendszerkritikus bal- és jobboldali pártoktól. Végső soron azonban mindig az elit győzedelmeskedik, és érvényre juttatja saját, az egyszerű emberekétől eltérő érdekeit – írja Kuper. Vagyis feltételezi, hogy az egyszerű embereknek egységes érdekeik vannak. Pedig maga írta le, hogy a versengő elitek a lakosság különféle rétegeinek érdekeit képviselve igyekeznek népszerűséget szerezni maguknak.