„Az egyetemi felvételik körüli botrány rávilágított, hogy milyen messzire hajlandók elmenni egyes szülők, hogy akár a rendszer kijátszásával bejuttassák gyereküket a Yale-re, a Stanfordra és a többi elitiskola valamelyikébe. Az elitbölcsődék esetében ugyan megvesztegetés ismereteink szerint nem történt, de a felvételről ezek esetében is a pénz dönt” – olvassuk a Bloomberg beszámolóját.
Az elmúlt hónapokban fellángolt az amerikai elitegyetemek felvételije körüli botrány. Az alsó hangon évi 50 ezer dollár, vagyis közel 14 millió forintot kérő magán elitegyetemek öregdiákjainak gyermekei előnyt élveznek a felvételkor. Különösen azok, akiknek a szülei hajlandók milliós adományokkal támogatni az egyetemet. Mindez erkölcsi szempontból aggályos, de jogi értelemben nem tiltott gyakorlat. Ám túl ezeken, a gazdagok gyakran akár vesztegetéssel, vagy sportkarrier hamisításával is megpróbálják előnyhöz juttatni gyereküket. Így csöppet sem meglepő, hogy az elitegyetemek diákjainak zöme tehetős családból való.
A Bloomberg tudósítása arra világít rá, hogy az elitegyetemi helyért folytatott küzdelem már az óvodában elkezdődik. A gyermekük jövőjéért aggódó szülők mindent elkövetnek, hogy bejuttassák gyereküket a magukat a legjobb egyetemekhez vezető út első lépcsőjeként hirdető óvodákba. Ami nem könnyű feladat, hiszen az 50 ezer dolláros évi gondozási díj ellenére gyakran tízszeres a túljelentkezés. Ezért a szülők jelentős adományokkal, avagy ismerőseiken keresztül, protekcióval próbálják elérni, hogy gyereküket felvegyék. És nem sajnálnak kiadni akár 25 ezer dollárt az óvodai felvételi tanácsadó segítségéért.
Mindennek fényében a Bloomberg logikusnak tartja, hogy a nagyvárosi gazdagok többsége is szegénynek érzi magát, hiszen még a milliomosok közül is csak kevesen biztosíthatják a legjobb óvodát a gyerekeiknek. És abban sincs semmi meglepő, hogy a gazdagok és a szegények közötti különbségek nagyobbak, mint bármikor az 1930-as évek gazdasági válsága óta. A drága magánoktatás nagyban hozzájárul az egyenlőtlenség konzerválásához.