„A járvány mindannyiunkat az emberi létezés legmélyebb kérdéseivel szembesít. Olyan kérdésekkel, amelyekre a legnagyobb filozófusok rendkívül különböző válaszokat adtak” – olvassuk a Bloomberg hasábjain John Authers eszmefuttatását a koronavírus-járvány erkölcsi vonatkozásairól.
A járvány kapcsán éles ellentétek fogalmazódnak meg azzal kapcsolatban, hogy milyen áron és mennyire érdemes drasztikus korlátozásokkal szembeszállni a pusztító betegséggel. Szép idealista gondolat ugyan, hogy az emberi élet értéke nem fejezhető ki pénzben, csak hát ezt az elvet még normális időkben sem érvényesítjük maradéktalanul. Most az is nyilvánvaló, hogy még a járvány ellaposításáért is nagyon súlyos árat kell fizetni. Nemcsak arról van szó, hogy a pénz áll szemben az emberélettel – a járvány elnyújtásának valószínűleg mások eshetnek áldozatául, mint egy gyors lefolyású, ám drasztikus fertőzésnek.
Milyen alapon lehet választani a lehetőségek közül? Milyen elveket kövessünk? A kérdés megválaszolásához Authers a filozófiához fordul, mondván, hogy a járvány terheinek megosztása erkölcsfilozófiai dilemma.
A legnépszerűbb megközelítés a rawlsiánus elv. John Rawls szerint a társadalmi igazságosság azt követeli, hogy az alapvető jóléti és szabadságjogok feltétlenül érvényesüljenek. A javak elosztásában pedig mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy a leginkább rászoruló egyének helyzete javuljon. A rawlsi megközelítésből az következik, hogy az államnak mindent meg kell tennie a leginkább veszélyeztetettek életének megóvása érdekében, függetlenül a gazdasági következményektől.
A haszonelvűség ezzel szemben a lehető legnagyobb összboldogságra törekszik. Amiből az következik, hogy ha összességében több szenvedést okoz az élet lehető legnagyobb védelme, akkor nem szabad ragaszkodni hozzá. Vagyis a gazdasági veszteség és a halálozás nem különbözik minőségileg, és van az az ár, amit már nem érdemes megadni az élet védelméért. Authers szerint ezt az álláspontot képviseli Dominic Cummings, a Brexit-kampány vezéralakja, a nyájimmunitás szószólója, és Trump amerikai elnök is tett haszonelvű kijelentéseket.
Az egyéni szabadság és felelősség elvét követő libertáriusok elvben az egyénre bíznák, hogy eldöntse, milyen kockázatokat vállal, és ezért elleneznék a szigorú szabadságkorlátozást. Csakhogy a jelenlegi helyzetben nemcsak mi betegedhetünk meg, hanem másokat is megfertőzhetünk. Authers szerint a libertáriusok is elismernék, hogy az államnak az egyén védelme érdekében korlátoznia kell a szabad mozgást, és tennie kell a boltok megrohamozása avagy az árakkal való visszaélés ellen is.
A közösségelvűek pedig azt mondanák, hogy nem valamilyen univerzális recept, hanem a konkrét közösségek saját normái és szokásai alapján kell meghatározni, hogy milyen erkölcsi stratégiára alapozzuk a koronavírus elleni küzdelmet. Hozzátennék, hogy a kollektív érdekek előbbre valók az egyénieknél. Authers példaként a kínai intézkedéseket idézi, továbbá egy amerikai republikánus szenátort, aki az amerikai életformával ellentétesnek nevezte, hogy az idősek életét a fiatalok érdekeinek elébe helyezve, bármi áron megóvjuk.
Authers megjegyzi, hogy egyelőre még az élet védelmének abszolút elsőbbségét hirdető rawlsiánus megközelítés hívei vannak többségben. Az amerikai filozófus elméletét a jóléti liberalizmus alapvetésének tartják, ami a bibliai tanítással is könnyen összeegyeztethető. Authers szerint talán ezért is olyan népszerű. Abban azonban már ő sem biztos, hogy az elmélet népszerűsége kitart a vírus lecsengésének a végéig. Az idő előrehaladtával egyre súlyosabb gazdasági következményei lesznek a szigorú korlátozásoknak, és ezért lehet, hogy az emberek átgondolják majd, mindvégig kövessék-e az élet feltétlen védelmének elvét.