„A mai világban nem földrajziak a fő választóvonalak, hanem határokon átnyúlóak” – írja az Izvesztyijában Andrej Bisztrickij, a Kreml „Davosának” tekintett Valdaj-konferenciákat szervező alapítvány elnöke.
A határokon átívelő vezető koreszmék ellentéte nem lenne nagy újdonság, hiszen már a keresztesháborúk korában is határok feletti formációk jöttek létre a világvallások harcában. Hasonlóképp, a nemzetközi kommunista mozgalom is a nemzeti határok meghaladására törekedett a múlt század elején. Bisztrickij ide sorolja továbbá a fasizmust is (az orosz terminológia a nácizmust is így nevezi), mondván, hogy nacionalizmusa ellenére ötödik hadosztályokat hozott létre más országokban. E történelmi előzményekhez képest abban látja az újdonságot, hogy a mai kommunikációs eszközök egyszerűen megváltoztatták az emberi csoportképzés dinamikáját. Mindenekelőtt az internetes társasági platformok nagy tömegeknek teszik lehetővé, hogy valamilyen kivételes társaság tagjainak érezhessék magukat, nem úgy, mint hajdanában, amikor ehhez egy-egy titkos szabadkőműves társaság tagjának kellett lenni, az az út pedig aránylag kevesek számára állt nyitva.
Ahogy 2000 óta egyre nyilvánvalóbb, és a Metazinban is számtalanszor szó volt róla, az internet sokak várakozásával ellentétben nem a széleslátókörűséget, a sokoldalú tájékozottságot erősítette – legalábbis a világhálón létrejövő csoportokban nem –, hanem az elzárkózást. A látogatók maguktól is a saját nézeteik megerősítését keresik a világhálón, de az internetes platformok algoritmusai amúgy is az ilyen tartalmakat ajánlják fel nekik, s ettől csak radikalizálódnak a vélemények. Ezen kívül a csoporthoz tartozás a közös véleményhez való érzelmi kötődéssel jár, és ennek következtében a racionálisan is értékelhető vitás ügyeket hajlamosak vagyunk indulati alapon megközelíteni. Végeredményben tehát a mai világban olyan csoportosulások jönnek létre, amelyek nem képesek értelmesen kommunikálni, még kevésbé kompromisszumot kötni a más nézeteket képviselő közösségekkel.
Ezt Bisztrickij futólag összefüggésbe hozza az elmúlt évtizedekben felerősödő migrációs folyamatokkal, amelyek következtében a Samuel Huntington által leírt civilizációs ellentétek részben belsővé váltak, mármint – a migrációs áramlás irányának megfelelően – a nyugati világban. Az elemzésből nem derül ki egyértelműen, hogy pontosan kik alkotják a szemben álló táborokat, amelyek korunk történései szempontjából oly fontos szerepet játszanak, de nem sok kétség lehet efelől, Bisztrickij ugyanis ebben az összefüggésben kifejezetten utal Donald Trump híveinek és ellenfeleinek konfliktusára.
Ezek után a moszkvai elemző egy manapság kifejezetten aktuálpolitikai vihart is kavaró jelenségre tér át, amelynek háttere szintén ismerős lehet a Metazin olvasóinak. Nevezetesen arra, hogy az internetes óriáscégek immár kifejezetten olyasfajta hatalmat is gyakorolnak, amelyre demokráciákban hagyományosan csak különleges felhatalmazással rendelkező alkotmányos intézményeknek volt joguk, de nekik sem akármilyen helyzetben. Minthogy a táborok az interneten szerveződnek, az internetes platformok tulajdonosai óriási hatalomra tettek szert a nagy politikai ellentétek szabályozásában. És azt gondolhatják, hogy az ő elképzelésük szerint legértékesebbnek számító felhasználókat hatalmas erővé tudják szervezni, hogy aztán ennek az elitnek a hatalmát valósítsák meg a világ felett. Ezt elkerülendő, Bisztrickij azokkal ért egyet, akik szerint szabályozni kell az internet működését. Igaz, ezt is túlzásba lehet vinni, amire éppenséggel akad is példa, még Oroszországban is, de Kínában igazán. Igaz, erre már nem tér ki az elemzés.