„Az Egyesült Államok egyre szekulárisabb – és egyben egyre vallásosabb” – foglalja össze októberben megjelent kutatásukat három családszociológus, Spencer James, Hal Boyd és Jason Carroll a Religion & Politics magazinban.

Az elmúlt évtizedben jelentősen átalakultak Amerika vallási viszonyai. A World Values Survey adatai szerint az Egyesült Államok 1981 és 2007 között a világ legvallásosabb állama volt. A kétezres évek elején még sokan azt gondolták, hogy Amerika lehet a keresztény vallási újjászületés zászlóshajója. Gertrude Himmelfarb, az együttérző konzervativizmus eszmetörténésze 1999-ben publikált, magyarul tavaly novemberben megjelent Egy nemzet, két kultúra című könyvében a viktoriánus erények új aranykorát és a vallásosság további erősödését jósolta.

Ma már tudjuk, hogy nem így alakult. Nagyjából egy évtizede zuhanni kezdett a vallás népszerűsége. A visszaesés különösen a fiatalok körében kiugró. A Metazin által is ismertetett közvélemény-kutatások szerint a fiatal felnőttek 40 százaléka egyáltalán nem vallásos. Míg 1991-ben az amerikaiak mindössze 6 százaléka nem tartozott semmilyen felekezethez, ma már nagyjából a teljes népesség negyede. Igaz, a hagyományos vallást elutasítók közül sokan keresnek maguknak közösségi és politikai valláspótlékot.

James, Boyd és Carroll kutatásukban arra mutatnak rá, hogy a szekularizáció korántsem általános. Az ő adataik szerint az amerikaiak nagyjából harmada rendszeresen templomba járó hívő, egy másik harmada teljesen vallástalan, és a maradék egyharmad mérsékelten vallásos. Miközben nőtt a szekulárisok aránya, az erősen vallásosok száma nem csökkent, vagyis a jeffersoni mérsékelt, polgári vallás követőinek aránya esett vissza, az erősen hívőké nem. Míg a vallási erőviszonyok kiegyensúlyozottak, a világnézeti szakadék egyre inkább mélyül a hívők és a nem hívők között. Nem meglepő, hogy a vallás a kultúrharc egyik legfontosabb területe. Mint ahogyan az sem, hogy a pártpreferenciák talán legbiztosabb indikátora a vallásosság: a templomba járó keresztények több mint kétharmada Trumpra szavazott, a vallástalanok 83 százaléka Bidenre.

A szerzők szerint nyilvánvaló, hogy a vallási kultúrharc megnyerhetetlen, hiszen egyik oldal sem tud a másik fölébe kerekedni. Ezért az egyetlen megoldás a hívők és a szekulárisok közötti párbeszéd és a békés együttélés. Csakhogy erre aligha van esély. Ehhez ugyanis politikai kompromisszumra lenne szükség a két oldal között. A politika azonban nemhogy enyhítené, még mélyíti is a szakadékot. Mint James, Boyd és Carroll is elismerik, a konzervatív jobboldal keresztényellenességgel vádolja a baloldali liberálisokat, akik pedig az amerikai vallás- és véleményszabadságot féltik a keresztény politikától. A szerzők felidézik Michael Hout és Claude Fischer szociológusok 2014-es tanulmányát, amely szerint a vallástól való elfordulás egyik legfőbb oka az, hogy a republikánusok politikai célokra használták a keresztény eszméket és értékeket. Ennek hatására a szabadadelvű értékeket képviselő hívők egy része elpártolt a vallástól, úgy érezvén, hogy az átpolitizált keresztény normák nem egyeztethetők össze szabadelvű nézeteikkel. James, Boyd és Carroll feltételezése szerint a liberális hívők másik része pedig a jobboldalhoz kezdett húzni. Őket az vitte közelebb a politikai jobboldalhoz, hogy a közéletben egyre erősödött a baloldali radikalizmus, amely kifejezetten ellenszenvvel viseltetik a hagyományos keresztény értékekkel szemben.