„Ha a teljesen különböző körülmények között élő nőket egy osztályként kezeljük, akkor elfedjük az őket elválasztó különbségeket. Ami lehetőséget teremt a drága egyetemet végzett nők, köztük Caroline Criado Perez számára, hogy saját céljaikra használják más nők elnyomását” – olvassuk a Spiked magazinban Joanna Williams feminista oktatási szakértő eszmefuttatását Caroline Criado Perez feminista aktivista Láthatatlan nők című, 2019-ben megjelent könyve kapcsán.

Criado Perez azt igyekszik bemutatni, milyen hátrányok sújtják a nőket világszerte. A szerzőt elsősorban nem a törvények által szentesített megkülönböztetés, az erőszak és a diszkrimináció kérdései érdeklik, hanem a nőket a mindennapi életben érő hátrányok, amelyek abból fakadnak, hogy a világot továbbra is a férfiakat előnyben részesítő, ám gyakran észrevétlen normák uralják ott is, ahol az egyenjogúság névleg megvalósult. Criado Perez nemcsak a beosztás- és fizetésbeli különbségeket tárgyalja, hanem kimutatja, hogy a férfikéz méretére tervezett mobiltelefonok kényelmetlenek a nőknek, és nem hagyja szó nélkül azt sem, hogy a légkondicionálókat általában a férfiak alacsonyabb testhőmérsékletéhez igazítva programozzák. Kitér arra is, hogy statisztikák szerint a nőket kevésbé védik a gépkocsik védelmi rendszerei, aminek szerinte az az oka, hogy a tesztelés során használt próbababák férfiakat imitálnak. Adatokkal támasztja alá, hogy a természeti katasztrófák áldozatai között több a nő, és ezt szintén a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenségből vezeti le.

Williams nem vitatja, hogy a nők a világ nagy részén hátrányos megkülönböztetés és elnyomás elszenvedői, és azt sem vonja kétségbe, hogy a fejlett országokban is érik őket hátrányok. Annál inkább kifogásolja, hogy Criado Perez összemossa a világ különböző országaiban élő nők helyzetét. Criado Perez azt sugallja, hogy egy fejlett és demokratikus országban élő diplomás, középosztálybeli nő, és egy szegény, elmaradott országba született tanulatlan asszony helyzete lényegileg hasonló, és a nők globális sorsközösséget alkotnak. „Ha a gender a legfontosabb társadalmi kategória, akkor az osztálykülönbségek már nem is számítanak.” Hiszen, ha a világ legfontosabb mozgatórugója a globális patriarchális elnyomás, akkor a fejlett országokban élő nők is éppen úgy elnyomottak, mint a harmadik világ asszonyai.

Williams abszurdnak és tendenciózusnak tartja a nyugati és a szegény országok nőtársadalmának ilyen összemosását. Szerinte Criado Pereznek és más, a nyugati világ kulturális és vagyoni elitjéhez tartozó feministáknak (akik gyakran maguk is kihasználják a szegény országokból származó bevándorló nőket), ezzel az összemosással az a céljuk, hogy privilegizált helyzetük ellenére az áldozatok szószólójaként, vagy akár egyenesen áldozatként tetszeleghessenek. „Ha Criado Perez szárit öltene magára, akkor alighanem kulturális eltulajdonlással vádolnák. Az elnyomatás eltulajdonlása viszont, úgy látszik, rendben van, és ezért elfogadható azt sugalmazni, hogy a mumbai nyomornegyed tinédzserlányainak szenvedése minden nő mindennapjaira jellemző.”