„Azokról a rendszerekről, amelyekben Fukuyama bírálói a liberális demokrácia életképes alternatíváit látták, az idei évben bebizonyosodott, hogy nem vehetik fel a versenyt a nyugati demokráciával” – olvassuk Richard Hananiától, a Pártosságot és az Ideológiát Kutató Központ (CSPI) igazgatójától saját weboldalán a Substack felületén.

Francis Fukuyama A történelem vége és az utolsó ember című munkájában a hidegháború utolsó évében megállapította, hogy a Nyugat győzött, és rendszerének nem maradt komoly kihívója. Amikor Amerika nem tudott megbirkózni az iszlamista terroristákkal, Fukuyamáról a keresztvizet is leszedték, mondván, hogy lám, még iskolázatlan fegyveresek is kihívást tudnak intézni az Egyesült Államokkal szemben. Ez igaz is volt – állapítja meg Hanania –, de azt senki sem állíthatja, hogy az Iszlám Állam modellje versenyképes lenne a liberális demokráciával.

Már komolyabb érvek szóltak a kínai modell mellett, mert hiszen Kína rövid időn belül sok téren versenytársa lett Amerikának, és ezt a hatalmas fejlődést olyan rendszerrel érte el, amely a liberális demokrácia egyenes tagadása. Igaz – ismeri el Hanania –, de ettől még keresve sem találni olyan országot, amely a nyugatiról át akarna térni a kínai rendszerre, sőt, a feltörekvő országok között sem akad olyan, amely a kínai kommunista rendszert választaná. A 2022-es év elhozta a gyors kínai gazdasági növekedés végét, a Covid-járvány kezelése pedig iskolapéldája annak, mennyire hibás döntésekre képes egy diktatúra, s mennyire nem képes rászánni magát a korrekcióra.

Oroszországról már senki sem gondolta, hogy túlszárnyalja Amerikát, de sokan feltételezték, hogy elérheti Franciaország vagy Nagy-Britannia szintjét. Nyugaton is sokan rokonszenveztek Putyinnal, már azok közül, akiket elborzasztott az LMBTQ jelenség. Hanania szerint azonban ezek az emberek az amerikai kultúrharc témáit vetítették rá Oroszországra, azt a kultúrharcot pedig ott nem lehet megvívni. Hasonlóképp, Putyin hazai rajongói is az amerikai kultúrharc kilengéseivel igazolják a maguk álláspontját. Az orosz elnök maga is úgy nyilatkozott, hogy Oroszország elutasítja a nyugati divatot, amely szerint apa és anya helyett egyes és kettes számú szülőről kell beszélni, s ezért gyűlöli őt a Nyugat, ezért akarja megfojtani. 2022 azonban Hanania szerint bebizonyította, hogy másról van szó. Az ukrajnai háború nem a tervek szerint alakult. A történtek után a Moszkvára nézve legkedvezőbb esetben is – ha tudniillik Oroszország meg tudja tartani hódításait – a nyugati szankciók miatt stagnálás, visszaesés, és beláthatatlan ideig tartó nehéz küszködés vár az oroszokra.

Oroszország tehát azért került bajba, mert túl nagy kockázatot vállalt. Kína pedig azért vallott kudarcot a járványkezelésben, mert nem merte vállalni a részleges korlátozásokat, hanem teljes leállást rendelt el hosszú időre, és ezzel megszakította a gyors gazdasági növekedést. A két kudarcban azonban van valami közös: mindkettő azt bizonyítja, hogy az egyeduralmi rendszerekben nehéz korrigálni a rossz döntéseket. Erre szokták azt felhozni, hogy de hiszen Szingapúr nagy sikereit is egy egyszemélyi vezető, Li Kuan Ju érte el. Hanania ezt az érvet azzal intézi el, hogy a világtörténelem telis-tele van diktátorokkal, de pozitív példa köztük egyetlenegy van, az is gyakorlatilag egy város polgármestere volt.

Amerikában divat a rendszer hanyatlásáról beszélni. A baloldal szerint Trump és hívei a demokrácia sírásói. Hanania azt hozza fel ezzel szemben, hogy de hiszen az amerikai demokráciát még egy elnök sem tudta kizökkenteni, amikor nem akarta elismerni választási vereségét. Ugyanígy túlzónak tartja a jobboldali aggályokat is, amelyek szerint a woke mozgalom a maga abszurd követeléseivel kisiklatja a demokráciát. Mindkét oldalon vannak radikálisok – fejtegeti –, de ezek mindig is marginális szerepre lesznek kárhoztatva.

A liberális demokráciánál ma sincs jobb – vonja meg Hanania a mérleget –, és még azt a jóslatot is megkockáztatja, hogy a világ többi része is „egyre inkább hasonlítani fog hozzánk. Nemigen van más választása.” Pedig idáig még Fukuyama sem merészkedett annak idején.