„A populizmus falba ütközött, a progresszivizmus viszont hasít, és nem csak az Egyesült Államokban. A történelem viszont arra figyelmeztet, hogy ez veszélyes lehet. Amikor a társadalmi igazságosság nevében növelik az állam hatalmát, annak olyan következményei lehetnek, amelyekre a progresszívok nem is számítanak” – írja Niall Ferguson a Bloomberg hasábjain.
Ferguson nem csak tekintélyes gazdaságtörténész, hanem politikai elemzőként és tanácsadóként is ismert. Piacpárti konzervatívként tartják számon, bár egyáltalán nem könnyű besorolni a magát korábban klasszikus liberálisnak, vagy a skót liberális felvilágosodás követőjének meghatározó szerzőt. 2008-ban John McCain, 2012-ben Mitt Romney tanácsadója volt az elnökválasztási kampányban. Az Obama-kormányt hevesen bírálta, Trumpot esélytelennek tartotta, elnökké választása után azonban úgy vélte, hogy Hillary Clintonnal szemben ő volt a kisebbik rossz. Trump elnöksége idején csak igen visszafogottan bírálta a Fehér Ház döntéseit, miközben méltatta gazdaságpolitikáját és elfogultnak ítélte az elnököt kritizáló liberálisokat. Ferguson eleinte ellenezte, később támogatta a Brexitet. A tömeges muszlim bevándorlást károsnak és Európára nézve veszélyesnek tartja. Trump elnököt arra bíztatta, hogy Putyinnal összefogva segítse Marine Le Pen elnökké választását, hogy aztán az EU élére álló Le Pennel, Putyinnal és Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkárral együtt új világrendet hozzanak létre.
Legfrissebb helyzetértékelésében Ferguson a jobboldali populizmus visszaszorulását tárgyalja. Úgy látja, hogy a korábban sikeres populisták népszerűsége egyre csökken Brazíliától az Egyesült Államokon át az Egyesült Királyságig. Ferguson ezt nem tartja meglepőnek, már csak azért sem, mert korábban is azt jósolta, hogy hatalomra kerülve a populisták nem fogják tudni beváltani túlzó, gyakran demagóg ígéreteik többégét. Úgy tűnik, így is lett: a választók kiábrándultak az elitellenes protesztpártokból. Pedig az utóbbiak Ferguson szerint jelentős sikereket értek el, Trump elnöksége alatt például az amerikai gazdaság nagyon jól teljesített – ám a korábbi eltúlzott ígéretek miatt a választók ezzel sem voltak elégedettek.
A nagy kérdés, hogy mi jön a populisták után. Ferguson a 19. század végi politikai átalakuláshoz hasonló forgatókönyvet jósol. A 19. század végi amerikai aranykor, az iparosítás és a gyors gazdasági fejlődés korszakának politikusai őt igencsak emlékeztetik korunk populistáira. Az őket váltó progresszívok az egyenlőtlenség és a szegénység csökkentését ígérték, éspedig az állam szociális szerepvállalásának megerősítése révén. A 20. század elején jelentősen nőtt is a jóléti kiadásokra fordított költségvetési támogatás, és számos új szociális szervezet jött létre. Ferguson szerint a jóléti állam modellje egészen az 1970-es évekig uralkodó maradt, akkor viszont fenntarthatatlanná vált az egyre növekvő kiadások és a lassuló gazdasági növekedés miatt. Ferguson felidézi, hogy a 20. század eleji progresszívok ideológiai eszményeik nevében nem csak a szociális kiadásokat növelték, de támogatták az alkoholtilalmat, sőt, az eugenikát is.
A mai haladó eszmeiségűek is hasonlóan járnak el – véli Ferguson. Csak éppen a mai progresszívok a társadalmi egyenlőség mellett nem az alkoholtilalmat szorgalmazzák, hanem a húsfogyasztást korlátoznák. De mint korábban, úgy most is tovább duzzasztják az államot. Már csak azért is, mert a jobboldali populistákat részben azzal győzik le, hogy még többet ígérnek a választóknak. Amihez még nagyobb állami beavatkozásra van szükség. Ferguson példaként Biden elnöknek az amerikai kutatásfejlesztést, a versenyképességet és a termelést ösztönző állami programjait említi, hozzátéve, hogy az ilyen piacvédő, gazdasági nacionalista intézkedéseket Trump is megirigyelhetné. „Ha a populisták vezetnek be vámokat, azt protekcionizmusnak hívjuk. Ha a progresszívok támogatják a hazai vállalatokat, akkor azt iparpolitikának nevezzük. Ha viszont a szabadpiacban és a versenyben hiszünk, akkor egyiket sem szeretjük.”
Az állam túlburjánzása nemcsak a gazdaságban jár súlyos mellékhatásokkal – teszi hozzá vészjóslóan Ferguson. A progresszívok ígéreteinek megvalósításához olyan reformok kellenek, amelyek erős külföldi ellenállást válthatnak ki. Ferguson minden bizonnyal a Biden elnök által támogatott szankciós politikára utal. Ráadásul a haladó szellemiségűek nemcsak a határokon belül, de külföldön is érvényt akarnak szerezni magasztos ideológiájuknak, ez pedig egyre több konfliktushoz vezet, miközben a jobboldali populisták inkább az elszigetelődést választanák.
„A történelem bizonysága szerint a nagy állam kiépítőinek rossz szokása, hogy nagy háborúkba keverednek” – figyelmeztet Ferguson, majd utal rá, hogy az Egyesült Államok külpolitikája, mindenekelőtt Ukrajna, Tajvan támogatása, illetve a Közel-Kelet robbanékonysága miatt az Egyesült Államok bármikor katonai konfliktusba sodródhat.