„A Nyugat fixa ideája, hogy Putyin háborúja nem Oroszország háborúja, és az orosz nép csak azért támogatja, mert zombivá tette a totalitárius rezsim. Akik így gondolják, nem látják a fától az erdőt” – írja az UnHerd magazinban Jade McGlynn Oroszország-szakértő, a március közepén megjelenő Oroszország háborúja című könyv szerzője.
McGlynn elismeri, hogy nehéz megbízható közvélemény-kutatást találni az oroszoknak a háborúval kapcsolatos vélekedéseiről. De azért nem lehetetlen. Független kutatók felmérései szerint egy éve egyenletesen 75 százalék körül mozog az Ukrajna elleni háborút támogatók aránya, és Putyin elnök népszerűsége is 80 százalékon áll, jóval magasabban, mint a támadás előtt. Még ha sokan félnek is megvallani kritikus véleményüket, McGlynn szerint az oroszok döntő többsége egészen bizonyosan háborúpárti.
Kényelmes magyarázat lenne pusztán az állami propagandát okolni ezért. McGlynn is elismeri, hogy az orosz közmédia agymosást folytat, és 2014 óta módszeresen traktálja a népet a háborús retorikával. Egyebek között azzal, hogy az ukrán nemzet, mint olyan, nem is létezik, illetve, hogy a NATO Oroszország megtámadására készül. Igaz az is, hogy az ellenzéki médiát betiltották. Mindennek ellenére az orosz átlagpolgár is szabadon vagy minimális erőfeszítéssel (VPN szolgáltatás segítségével) hozzáférhet a nyugati médiához. A többség nem azért hisz a Kremlnek, mert nem tud máshonnan tájékozódni, hanem mert hinni akar – véli McGlynn. Könnyebb ugyanis az összeesküvés-elméleteket elhinni, és áldozatnak, illetve a nácizmus ellenfelének hinni magukat és az Ukrajnában harcoló fiaikat, mint agresszornak és háborús bűnösnek.
Nemcsak a McGlynn szerint buborékban élő nyugatias liberálisok tévedtek azonban, akik abban reménykedtek, hogy az orosz nép majd szembefordul Putyinnal, hanem azok is, akik azt gondolták, hogy az ukrajnai oroszok támogatni fogják Oroszország háborúját. Bár a Kreml egyebek között az ukrajnai oroszok védelmére hivatkozott, és a katonáknak is azt mondták, hogy virágesővel fogadják majd őket Kelet-Ukrajnában, a 2014 óta orosz ellenőrzés alatt álló donbászi területeket leszámítva az ukrajnai oroszok összességében nem nagyon mutatják jelét a kitörő lelkesedésnek. Volodimir Kulik Ukrajna-szakértő szerint ez nem is meglepő. Mint azt az Eurozine hasábjain tanulmánynak is beillő cikkében kifejti, az orosz nyelvhasználat és az orosz származás ugyanis nem jelent erős politikai elköteleződést. Az orosz nyelv a Szovjetunió idején egyre inkább elterjedt a tagállamokban. Jóllehet a hivatalos szovjet ideológia szerint a tagköztársaságokban nemzetesítési politika zajlott, valójában az orosz vált az urbánus elit nyelvévé. Kulik hosszasan elemzi az utolsó, 2001-es ukrajnai népszámlálási adatokat, amelyekből kiderül, hogy az ukrajnai orosz anyanyelvűek már húsz éve is közel fele etnikai tekintetben ukránnak vallotta magát. És identitásukban a magukat oroszként azonosítók közül is nagyon sokan fontosnak tartják Ukrajnát. Kulik egyéb felméréseket is idéz, amelyek szerint a magukat orosznak vallók 55 százaléka egyúttal jelezte, hogy ukránnak is érzi magát, bár csak másodsorban. Más kutatásokból az is kiderül, hogy a kulturális értelemben oroszok zöme politikai tekintetben nem azonosul Oroszországgal.
A háború még tovább erősítette az ukrajnai oroszok azonosulását Ukrajnával. Sokan tiltakozásképp elkezdtek ukránul tanulni (bár ebben lehet, hogy szerepe lehetett az orosz nyelvhasználatot tiltó nyelvtörvénynek is). Egy friss közvélemény-kutatás szerint mindenesetre az ukrán állampolgárok 22 százaléka váltott át az ukrán nyelv elsődleges használatára. Ma már 97 százalék a magukat ukrán nemzetiségűnek tekintők aránya, míg két éve csak 76 százalék volt. Az állam intézményei és a hadsereg iránti bizalom rendkívüli módon megnőtt még a keleti megyékben is, és az ukrán állampolgárok közel kilencven százaléka szeretné, ha az ország az EU és a NATO tagjává válna.