„Minden elintézendő ügy közül a végrehajtó hatalom megerősítése áll legközelebb Meloni asszony szívéhez” – írja Stefano Ferrarese a Mentinfuga webmagazinban.
Ő maga napóleoni hajlamokkal gyanúsítja a kormányfőt, mondván, hogy a történelemben talán egyedül Napóleonnak jutott eszébe saját magának korlátlan hatalmat javasolni, majd keresztülvinni akaratát. Ferrarese ugyanis nem kételkedik benne, hogy amikor a tavalyi választások előtt az Olasz Testvérek párt elnök-asszonya az elnöki köztársaság gondolatával kampányolt, saját magát képzelte a közvetlenül választandó és jelentős döntési jogkörrel felruházandó elnök szerepébe.
Csakhogy, mint a Metazinban még a szeptember végi választások előtt olvasható volt, az elnöki köztársaság bevezetésére Olaszországban szinte semmi esély sincs. Túlságosan sok az olyan befolyásos érdekcsoport, amely semmiképp sem szeretné, ha túlságosan nagy hatalom összpontosulna egyetlen ember kezében. Meloni igen sikeresen kormányoz, mára az ellenfeleit is meggyőzte arról, hogy nem valamiféle antidemokratikus szélsőjobboldali terveket dédelget. Népszerűsége is nőtt, pártja ma a szavazatok csaknem harminc százalékát szerezné meg, hárommal többet, mint tavaly szeptemberben, és a jobboldali koalíció egésze ugyanennyivel nagyobb táborra számíthat. Csakhogy az elnöki köztársaság ötletét a két koalíciós partner sem támogatja. Ma különben Sergio Mattarella elnöknek, mint az alkotmány és a demokratikus párbeszéd őrének igen nagy tekintélye van, fölöttébb népszerűtlen gondolat lenne tehát megszüntetni a pártoktól független köztársasági elnök intézményét.
Meloni nem is köti az ebet a karóhoz, hanem felkarolt egy ötletet, amelyet még Matteo Renzi baloldali pártvezető vetett fel, még mielőtt nyolc éve miniszterelnökké választották volna. Eszerint a miniszterelnököt közvetlenül kellene választani, úgy, ahogy a városok polgármestereit választják. Az ötletről meg is kezdődtek a konzultációk. A baloldali pártok elutasítják, a közép támogatja. Az alkotmányjogászok körében megoszlanak a vélemények.
Mauro Volpi perugiai professzor a Pagella Politica hasábjain megjegyzi, hogy eddig egyedül Izraelben volt rá példa, hogy közvetlenül válasszák a miniszterelnököt, de 2002-ben eltörölték ezt a rendszert. Michele Della Morte, a Molisei Egyetem jogásza még azt az ennél enyhébb változatot is ellenezné, amelyben német mintára csak konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal lehetne meneszteni a miniszterelnököt. Szerinte ez is bebetonozná a kormányfőt a hivatalába, és túl nagy hatalmat adna neki a parlamenttel szemben. A konstruktív bizalmatlanság intézménye az arányos választási rendszerekhez illeszkedik, ahol nem ritka, hogy ingatag a kormánytöbbség, s nagy a gyakori kormányválságok veszélye. Olaszországban azonban félig többségi választási rendszer van, amely parlamenti többséghez juttatja az erős relatív többséget.
Régi ismerősünk, Gustavo Zagrebelsky, az Alkotmánybíróság volt elnöke úgy látja, hogy az elnöki köztársaság rendszere Amerikában sem vált be, hozzájárult ugyanis a politikai ellentétek elmérgesedéséhez, és Olaszországban is azzal fenyegetne, hogy a választóközönség két ellenséges táborra oszlik.
Az Italia oggi webmagazinban Giovanni Guzzetta, római jogászprofesszor nem vetné el a miniszterelnök ötletét. Ha azt akarjuk – érvel –, hogy a miniszterelnök személyéről a pártok alkudjanak meg elfüggönyözött szobákban, akkor maradjon a mai rendszer. De ha nem, akkor miért ne bízhatnánk a döntést a válaszókra?
Adriana Vigneri veterán alkotmányjogász-professzor és volt baloldali miniszter nem bánja, ha a választási rendszer reformja vagy a konstruktív bizalmatlansági indítvány rendszerének meghonosítása révén stabilabbá teszik a miniszterelnök helyzetét. De a közvetlen kormányfőválasztást ellenezné. Így fogalmaz: „erős emberre bízni magunkat nem jó ötlet”.