„A baloldal is demagóg, de neki ez nem használ semmit” – állapítja meg Angelo Panebianco a Corriere della Serában.
A liberális politológus belátja, hogy a felelőtlen ígérgetés a választási győzelem bevált receptjének része, de csak akkor, ha elég nagy a szavazótábor a győzelemhez. Az olasz jobboldal az elmúlt évtizedekben sikerrel alkalmazta a módszert, a baloldal viszont, jóllehet demagógiában nem maradt el tőle, választáson tizenöt év óta nem szerzett többséget, csak parlamenti machinációk útján tudott kormánypozícióhoz jutni. Panebianco arra biztatja a baloldalt, hogy ha már így állunk, megpróbálhatna felelősen politizálni, és az államigazgatás pazarló és gyakran korrupt működésének reformjával próbálkozni. Azt azonban nem ígéri, hogy ettől jobbak lesznek a baloldal választási eredményei.
A Corriere egy másik szerzője, Federico Fubini úgy látja, hogy a baloldal a nyugati elitet képviseli, márpedig a középrétegek jelentős része kiábrándult ebből az elitből, és nem csupán Olaszországban. Harminc-negyven éve még úgy érezhették, hogy maguk is a jólétben élő elit részei, ma viszont úgy látják, hogy leszakadóban vannak, következésképp elfordultak a liberális demokrácia értékeitől.
Branko Milanovic szerb-amerikai közgazdász a Foreign Affairsben kimutatta, hogy miközben a nyugat országain belül erőteljesen növekszik a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenség, a fejlődő országokban nagy létszámú középosztály jött létre, amely versenyképes az európai alsó-középrétegekkel. Adataiból kiderül például, hogy harminc éve az olasz keresők alsó tizede a globális lakosság legjobban kereső egynegyedéhez tartozott. Ma a jövedelmi skála közepén helyezkedik el. Egy olasz munkás ma már nemigen engedheti meg magnak, hogy Dél-Arikába vagy Thaiföldre menjen nyaralni, mert a helyi középosztály által támasztott kereslet felverte a szállodák és a szolgáltatások árát. Ellenben Olaszországban a nyugati turisták mellett tömegesen jelentek meg vietnámi vagy kolumbiai látogatók is.
Ronald Inglehart, a két éve elhunyt amerikai szociológus huszonöt éve azt jósolta, hogy a harmadik világban a jólét növekedésével párhuzamosan a Nyugati értékek térhódítása várható. A jelek szerint ez csak féloldalasan következett be. Az Open Society Foundations szeptemberben közzétett barométere azt mutatja, hogy a liberális demokrácia értékeinek már egyenesen nagyobb becsülete van a felemelkedőben lévő déli és keleti országokban, mint Nyugaton. A demokratikus rendszerről és az emberi jogokról a fejlődő országok megkérdezettjeinek 80-90 százaléka adott pozitív értékelést, míg az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Franciaországban 56 és 60 százalék között volt a pozitív válaszok aránya. Még az Észak-Dél eltérésnél is nagyobb a különbség a nemzedékek szemlélete között. A 18 és 35 év közötti korosztálynak globális átlagban 42 százaléka gondolja úgy, hogy a katonai rendszer jó kormányzati forma. Az 55 évesnél idősebbek körében ez az arány csupán 20 százalék.
Mint a Metazinban már szó volt róla, a liberális elit értékei más okokból is vesztenek népszerűségükből az alacsonyabb társadalmi státuszú rétegekben, nevezetesen azért, mert a hagyományos jogállamisági felfogást átfestik a woke identitáspolitika elemei. Azt is taglalta már a Metazin, hogy az amerikai munkásság és hagyományos középosztály derékhada vesztesként került ki a globalizációból, és fordult szembe emiatt a liberális elittel. Az idei kutatások azonban azt is kimutatják, hogy a Nyugat hajdan optimista és egyre jobban élő középrétegei nemzetközi összehasonlításban is vesztenek státusukból. Ezért fordulnak a nemzeti szuverenitás megerősítését és a középosztály érdekeinek védelmét ígérő jobboldal felé.