„Leszámoltunk a liberális individualizmussal és univerzalizmussal csakúgy, mint a keresztény identitás és közösség eszméivel, a család és a haza kötelékével, így most az egyre tornyosuló káosz közepette újra kellene definiálnunk önmagunkat“ – olvassuk a Christianity Todayben Bonnie Kristian recenzióját John Gray angol filozófus Az új Leviatánok: gondolatok a liberalizmus után című könyvéről.
Gray kötete a szerző korábbi években írt, részben a Metazin által is ismertetett esszéinek átdolgozásából született. A könyv vezérgondolata a liberális világrend válsága. Mint az elmúlt évtizedekben sokan mások, Gray is arra világít rá, hogy nem valósult meg a hidegháború lezárásának és a Szovjetunió összeomlásának eufóriájában megfogalmazott jóslat, miszerint liberális demokrácia ezzel végső, globális győzelmet aratott. A kínai kommunista kapitalizmus nem omlott össze, de Oroszországban sem szilárdultak meg a liberális értékek és a demokratikus intézmények. Sőt, a nyugati liberális demokráciák is mintha egyre inkább kénytelenek lennének felismerni, hogy a szabadság és a jólét csak erős állam révén teremthető meg.
A klasszikus liberalizmus válságának másik oka Gray szerint a világnézeti alapok megingása. A fejlett Nyugaton a keresztény vallás egyre inkább visszaszorul. Csakhogy a liberális világnézet alapelvei – az egyéni felelősség és jogok, az egyenlőség, az egyetemesség és a haladásba vetett hit – egyaránt keresztény, közelebbről protestáns gyökerekből táplálkoznak. Az ateista Gray attól tart, hogy a gyökerek elhalása az egész liberális rend pusztulásához vezet. A folyamatot felgyorsítja, hogy a keresztény vallás helyét a liberális eszmékkel ellentétes politikai és morális valláspótlékok veszik át. Mindezek közül Gray a woke ideológiát tartja a leginkább veszélyesnek, úgy látja ugyanis, hogy a progresszív identitáspolitikát képviselő civil szervezetek olyan elvárásokat gerjesztenek, amelyek kiiktatják a liberális individualizmus elvét, és az állam túlterjeszkedéséhez, totálissá válásához vezetnek. Gray egyben azt a konzervatív irányzatot is kárhoztatja, amelyet keresztények nélküli keresztény konzervatív politikának nevez, mert görcsösen ragaszkodik vallás politikai dogmáihoz, mivel szerinte ezzel maga is az illiberális fordulatot erősíti.
A nagy kérdés, hogy mi jön majd a liberális korszak alkonya után. Gray erre nem ad egyértelmű választ. Azt biztosra veszi, hogy a múltbeli világrendet és világnézeteket nem lehet feltámasztani. De a liberális intézmények sem tarthatók életben, mivel a fejlett Nyugaton is egyre kevésbé elfogadottak az alapjául szolgáló normák. Bármi jön is, sötét idők elébe nézünk – jósolja – és azt sem zárja ki, hogy globális anarchia lesz úrrá a világon.
Jonathan Rée publicista és filozófus csöppet nincs elragadtatva Gray eszmefuttatásától. Gray ugyanazokat a lózungokat pufogtatja, amelyeket már a francia forradalom óta rendre elővesznek a liberalizmus kritikusai – írja Rée a Guardian szemlerovatában. Rée megemlíti, hogy már Edmund Burke is a permanens terror beköszöntét jövendölte a vallás és a hagyományos normák hanyatlása, illetve a liberalizmus térnyerése kapcsán. Ehhez képest akár jó hírnek is tekinthetnénk, hogy több, mint háromszáz évvel később még mindig nem dőlt teljesen össze a liberális elveken nyugvó világrend.