„Nincsen meggyőző érv, amely cáfolná a velünk született elidegeníthetetlen és egyenlő jogok eszméjét” – írja Richard Herzinger német publicista a Perlentaucher magazinban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 75 évfordulója kapcsán.
Az ENSZ közgyűlés határozatai jogi szempontból nem kötelező érvényűek, így az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata sem az. Mégis ez az emberi jogok legfontosabb dokumentuma, olyannyira, hogy számos kötelező nemzetközi szerződés és a nemzetközi szokásjog alapjául szolgál. A nyilatkozat politikai tekintetben ma is aktuális, amit ékesen bizonyít, hogy az alapvető jogok eszméjét előszeretettel tűzik zászlajukra a demokratikus mozgalmak. A Perlentaucher szerzője ide sorolja az arab tavaszt a belarusz ellenzéket és az iráni tüntetőket.
Az emberi jogok érvényesülését azonban nemcsak a diktatúrák veszélyeztetik, hanem a posztkolonialista szemlélet is – figyelmeztet Herzinger. Az elnyomó rezsimek Oroszországtól kezdve Iránon át Kínáig előszeretettel vitatják az egyetemes emberi jogok fogalmát, azt állítva, hogy valójában a nyugati civilizáció értékeit tükrözi, azok pedig nem érvényesek a nyugatitól alapvetően különböző kultúrákban. Az iráni iszlám rezsim egyebek között erre hivatkozva utasítja el női jogok elismerését, a kínai kommunista vezetés pedig ezen az alapon korlátozza az ujgurokat és egyéb kisebbségeket. Herzinger ebben nem lát újdonságot, ám abban már annál inkább, hogy a posztkolonialista elméletet elfogadó nyugati értelmiség körében is egyre népszerűbb a kulturális relativizmus. A progresszív baloldali identitáspolitika szellemi gyarmatosítással vádolja a Nyugatot, és ezért szemet huny például az iszlám nevében elkövetett jogsértések fölött és feláldozza az emberi jogokat a kulturális sokszínűség oltárán.
A posztkolonialista kulturális relativizmus mellett a felhígulás is veszélyezteti az emberi jogokat – teszi hozzá Herzinger. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata alapvetően a negatív szabadság, vagyis a korlátozástól való szabadság elvét védi, és azt tekinti célnak, hogy a hatalom ne szólhasson bele az egyén életébe. Csakhogy az elmúlt hetvenöt év során a nemzetközi szervezetek egyre inkább kiszélesítették az emberi jogok körét egyebek között a szociális jogokkal és egyéb, banális ad hoc jogokkal is. Ez egyrészt azért aggályos, mert korlátozza a demokratikus politika és mérlegelés cselekvési szabadságát. Másrészt komolytalanná teszi az emberi jogokat azáltal, hogy szociális jogokat is feltétlennek nevez, azt sugallva, hogy ezek nem függenek a gazdaság teljesítőképességétől és a társadalom igényeitől. Herzog szerint ennél is nagyobb veszélyt rejt magában, hogy a pozitív jogok alapvető emberi jogként történő elismerése felhatalmazást ad az államnak, hogy az emberek jólétére és más kollektív jogokra hivatkozva korlátozza az alapvető negatív szabadságokat.