„Az el nem kötelezett országokat pragmatizmus és alkalmazkodókészség jellemzi” – olvassuk az Economist elemzését a multipoláris világrendről.

Elemzők már közel két évtizede is azt jósolták, hogy az Egyesült Államok elveszíti globális hegemón szerepét, és az új világrendet a nagyhatalmak közötti hagyományos versengés, netán multipoláris anarchia fogja jellemezni. Széles körben elterjedt félelem, hogy a nagyhatalmi rivalizálás miatt konfliktusok robbanhatnak ki és nőni fog a háborúk száma.

Az Economist jóval optimistábban látja a jövőt. A többpólusú világban a nagyhatalmak mindent elkövetnek majd annak érdekében, hogy erős szövetségi és függőségi rendszert építsenek ki. Nem fognak finnyáskodni, az övéktől teljesen eltérő berendezkedésű rezsimekkel is hajlandók lesznek együttműködni, ha ezzel kiterjeszthetik a befolyásukat.

A rivalizálás új lehetőséget teremt a középhatalmaknak, de akár a kisebb államoknak is, hiszen egymással vetélkedő kérők licitálhatnak értük. De ennél is jobban járhatnak azok, akik nem kötelezik el magukat kizárólagosan egyik nagyhatalmi tömb mellett sem, és poliamorikus kapcsolatrendszert építenek ki – véli az Economist. A világ nagyobb része igyekszik pragmatikus alapon esetenként együttműködni a nagyhatalmakkal, amit jól mutat, hogy az Oroszországgal szembeni nyugati szövetség a világ országainak nagyjából negyedét fogja össze, ám ők csak a világ népességének 15 százalékát adják. A döntő többség – 127 állam – nem tekinthető sem Oroszország, sem pedig a nyugati koalíció szövetségesének. Az Economist számítása szerint a világ népességének 45 százaléka a nagyhatalmi elköteleződést kerülő országokban él.

Mint arra Jorge Heine közpolitika-professzor, korábban Chile pekingi nagykövete is rámutat Latin-amerikai külpolitikák és az új világrend című tavalyi könyvében, a semlegesség és a blokkokon kívül maradás egyre több állam számára vonzó perspektíva. Így ugyanis nem kényszerülnek részt venni a gazdasági szankciókban és kimaradnak egyéb olyan szövetségi együttműködésekből is, amelyek nagy áldozatot kívánnak. Szabadon kereskednek bárkivel, függetlenül az adott állam politikai rendszerétől és attól, hogy ki melyik blokknak a tagja. „Lehetnek barátaik Keleten, és haverjaik Nyugaton.” Az egymással rivalizáló nagyhatalmakkal egyaránt előnyös megállapodásokat köthetnek anélkül, hogy bármelyikük mellett elköteleznék magukat. Így kevésbé kiszolgáltatottak lesznek, ami végső soron a szuverenitásukat erősítheti.