„A kínai, az orosz és egyéb autokraták Trump híveivel vállvetve igyekeznek világszerte hitelteleníteni a demokráciát” – olvassuk Anne Appleabaum esszéjét az Atlantic magazinban.
A liberális publicista szerint a nem demokratikus országok új módszerekkel vívják a propagandaháborút. Egykor a Szovjetunió és más diktatúrák igyekeztek saját népükkel és a külfölddel is elhitetni, hogy az ország erős és gazdag. A módszer csak korlátozottan volt sikeres, hiszen az emberek nem ostobák, és látták, hogy mindennapi életük köszönőviszonyban sincs a propagandával. A mai autokráciák – mindenekelőtt Kína és Oroszország – ezért nem saját magukat akarják fényezni, hanem összeesküvés-elméletekkel és egyéb lejárató kampányokkal azt igyekeznek elfogadtatni az emberekkel otthon és külföldön egyaránt, hogy a nyugati liberális demokráciában még rosszabb az élet. Mivel a rossz hírek gyorsabban terjednek, mint a jók, a terjedésnek indult álhírek ráadásul áttéteket hoznak létre, és aztán hiába a cáfolat, már nincs gyógyír a bajra. Sőt, a cáfolatok olykor még erősítik is az álhírek elfogadottságát. Ha ismerőseink körében is elterjednek, az álhírek még a hivatalos cáfolatok után is kísértenek. Ebben Applebaum szerint nagy szerepe van a liberális demokráciával elégedetlen Trump-követőknek és az európai szélsőjobboldalnak, akik előszeretettel terjesztik a kínai és az orosz narratívákat. A végén a gyanútlan internetolvasó már azt sem tudja, hogy mi a valóság, ami pedig bizalmatlansághoz és apátiához vezet, végső soron pedig aláássa a demokráciát.
Applebaum szerint a propagandisztikus álhírek ellen két fronton kell küzdeni. Egyrészt fontos lenne, hogy az állampolgárok cáfolják a terjedő valótlanságokat. Emellett pedig a kormánynak is aktívan fel kell lépnie a külföldi autoriter propaganda ellen.
A jobboldalon viszont éppen az állami cenzúrát tartják a szólásszabadságra leselkedő legnagyobb veszélynek. Sohrab Ahmari szerint az állami hátszéllel megtámogatott woke szemlélet már így is totalitárius vonásokat mutat. Emlékeztet rá, hogy négy éve az elnökválasztási kampány finisében a kormány nyomására a közösségi oldalak cenzúrázták a Hunter Bident korrupcióval vádoló beszámolókat. Az NPR közszolgálati rádió pedig nyíltan kiáll a politikai aktivizmus mellett.
Hasonló aggodalmának ad hangot Jeffrey Tucker konzervatív publicista. Egy friss kongresszusi jelentésre hivatkozik, amely rámutat, hogy a koronavírus-járvány során a kormány közbelépésére eltávolíttatták az internetről a hivatalos változattal ellentétes véleményeket, sőt, kutatási beszámolókat is. Tucker úgy véli, hogy a médiát egyre inkább a kormányzati cenzúra és a vele szimbiózisban működő, szintén pártos, demokratikus felhatalmazás nélkül működő tényellenőrző szervezetek uralják. Az olyan törekvések, mint Appleabumé, amelyek az államtól várják az álhírek cenzúrázását, hovatovább a Pravda színvonalára züllesztik az amerikai internetet – jegyzi meg Tucker.