„Vance alelnökké jelölése, amelyből négy év múlva akár majd elnökjelöltség is lehet, egyszerre szimbóluma és véglegesítése az amerikai jobboldal 2016 óta tartó átalakulásának” – kommentálja Steven Davies gazdaságtörténész, a londoni székhelyű piacpárti Institute of Economic Affairs agytröszt kutatója a Republikánus Párt elnökjelölő kongresszusának fejleményeit.
A republikánus párt ideológiáját az ötvenes évek, de különösen Reagan elnöksége óta a konzervatív társadalmi értékek és a szabad piac eszméjének ötvözése jellemezte. Az elmúlt évtizedben, mindenekelőtt Donald Trump elnökké választása óta azonban megváltozott a helyzet. A Demokrata Párt a woke identitáspolitika felkarolásával és a piacbarát gazdasági fordulattal egyre inkább elszakadt hagyományos bázisának egyik bástyájától, a kétkezi munkásoktól. Trump jelentős részben annak köszönheti sikerét, hogy a woke eszmék elutasításával és egyszerá megoldásokat ígérő szlogenjeivel meg tudta szólítani a magára hagyott, alacsonyan képzett, kétkezi munkásokból álló választóréteget.
Első elnöksége alatt azonban Trump keveset valósított meg elitellenes ígéreteiből. Adót csökkentett, ellenezte a szociális kiadások növelését, visszavágta az állami egészségügyet és a dolgozók szervezett érdekérvényesítését is gyengíteni szerette volna. Ám azzal, hogy Vance ohiói szenátort választotta alelnökjelöltjéül, Trump egyértelműen jelezte, hogy komolyan gondolja a plebejus gazdaságpolitikát – véli Davies. Vance az állam által magukra hagyott „faragatlan” kétkezi munkásokról írt személyes indíttatású szociográfiájával robbant be a köztudatba, amely magyarul az eufemisztikus Vidéki ballada címen olvasható. Kezdettől fogva a republikánusok baloldali szárnyához tartozott: a konzervatív értékek és a családok megerősítése érdekében az állam piaci beavatkozását és mindenekelőtt a nagytőke megregulázását sürgette. Élesen bírálta Trump piacpárti intézkedéseit is. A szenátusban több esetben együtt szavazott a baloldallal a nagytőke korlátozása és a szociális juttatások emelése érdekében.
Vance jelölése azt mutatja, hogy a republikánusok végérvényesen új útra térnek – állítja Davies. A munkásokat akarják megszólítani, és ezért a gazdasági nacionalizmust képviselik, protekcionista intézkedéseket, állami fejlesztéseket és a termelési kapacitások visszaépítését, így munkahelyteremtést ígérnek, egyúttal pedig a nagyvállalatok hatalmának és befolyásának visszavágását is. És nem tervezik a jóléti kiadások csökkentését. Sőt, mint mások megjegyzik, már a szakszervezeti érdekképviseleteket is megerősítenék. Egyes elemzők hozzáteszik, hogy a baloldali gazdaságpolitikai fordulat mellett mintha a kultúrharcban is mérsékeltebb hangot ütnének meg a republikánusok. Trump és Vance egyaránt ellenzi az abortusz jogának további szigorítását – amit nem mellesleg a kétkezi munkások többsége sem támogatna.
Ruy Teixeira politológus a Liberal Patriot hasábjain közvélemény-kutatásokat idézve úgy vélekedik, hogy a plebejus jobboldal stratégiája működik. A kétkezi munkások körében jelentősen nőtt a republikánusok támogatottsága, méghozzá nemcsak a fehérek, hanem a kisebbségekhez tartozók körében is.