Eugenika 2.0?

2024. augusztus 1.

A már kereskedelmi forgalomban is elérhető genetikai tesztek segíthetnek kimutatni a súlyos betegségekre való hajlamot, sőt, akár az öröklött intelligencia mértékét is megbecsülik. A módszer bírálói szerint az eljárás súlyos erkölcsi dilemmákat vet fel.

„A poligénes tesztek segítségével a szülőknek nem kell a genetikai lottó miatt aggódniuk, hanem kiválaszthatják a szerintük legjobb tulajdonságokkal rendelkező jövendőbeli gyereket. Örüljünk-e, hogy a tehetősek gyerekei egészségesebbek, boldogabbak és okosabbak lehetnek?” – kérdezi a Spectator magazinban Louise Perry brit újságíró, aki maga is éppen gyermeket vár.

A genetika gyors fejlődése nemcsak a gyógyászatban nyit új távlatokat, hanem a gyermekvállalásban is új lehetőségeket teremt. A poligénes genetikai vizsgálatok segítségével kiszűrhető a hajlam bizonyos betegségekre, sőt, a genetikai hibák javítására is lehetőség nyílik. Az eljárást a lombikbébi-programok során lehet alkalmazni: a genetikai tesztek segíthetnek a szülőknek abban, hogy kiválasszák, melyik megtermékenyített petesejtet ültesse be az orvos. A kereskedelmi forgalomban is kapható tesztek egyebek között a cukorbetegség és egyes daganatos megbetegedések kockázatát szűrik, de előrehaladottak az öröklött intelligencia tesztelésével kapcsolatos kísérletek is.

A természet rendjébe történő beavatkozás azonban súlyos etikai kérdéseket vet fel – jegyzi meg Perry. Ha a genetikai tesztekkel kiszűrhetők a súlyos betegeséggel születő gyerekek, akkor sok szülő nem tartja meg a magzatot, ahogyan a Down-szindrómásként azonosítottak többségét is abortálják. Vajon kisebb rendellenességek miatt is elvetetnék a gyereket? Netán akkor is, ha nem elégedettek az intelligencia mértékét felmérő teszttel vagy a születendő gyerek pszichológiai adottságaival?

Sokan az eugenikával állítják párhuzamba a prenatális genetikai teszteket és a génsebészeti beavatkozásokat, mivelhogy a szűrés célja jobb képességekkel rendelkező egyének létrehozása, vagyis az emberi evolúció befolyásolása. Perry utal rá, hogy az eugenika a 19. század végén és a 20. század elején a haladó baloldalon is divatos volt, de ma már leginkább a náci német emberkísérletek, az eutanázia- és fajhigiénés programok kapcsán emlékeznek rá, és ezért embertelen és rasszista áltudománynak tekintik.

Perry úgy látja, hogy a párhuzam sántít és torzít. A poligén tesztek nem rasszista előítéletekben gyökereznek, hanem tudományosan igazolt, objektív tényeken alapulnak. És persze a céljuk is egészen más, mint a rasszista fajnemesítésnek. Perry alaptalannak tartja a természet rendjébe való beavatkozás kapcsán megfogalmazott aggályokat is, mondván, hogy ilyen alapon a mesterséges megtermékenyítést is kifogásolhatnánk (sőt, az orvoslást és a szemüvegek használatát is).

És hiába is minden erkölcsi aggály, a szülők, ha tehetik, mindent el fognak követni annak érdekében, hogy gyerekük jó egészségi kilátásokkal és adottságokkal szülessen – véli Perry. Hiszen a szülőknek kötelessége mindent megtenni a gyerekük jóléte érdekében. Ezért szélmalomharc a prenatális genetikai vizsgálatokkal szembeni küzdelem. Perry szerint ahelyett, hogy tiltani próbálnánk, inkább azon kellene gondolkozni, hogyan lehet minél szélesebb körben elérhetővé tenni a most még csak a gazdagok számára elérhető teszteket, hacsak nem akarjuk, hogy a társadalom két, genetikai tekintetben is egyre inkább elkülönülő kasztra szakadjon.