„A huszadik század közepén a társadalmi igazságosságért küzdő mozgalmak mindegyike saját forrásokból és önállóan működött. Ma viszont alapítványok tartják el a baloldali infrastruktúrát. A fénykoruk óta igencsak meggyengült szakszervezeteket leszámítva egyetlen jelentősebb mozgalom sincs, amely eltartja önmagát. Az agytrösztök, az érdekképviseletek és az alulról szerveződő szervezetek egyaránt alapítványi támogatásokból tartják fenn magukat” – olvassuk Robert Kuttnertől, a baloldali American Prospect szerkesztőjétől az amerikai civil társadalom és a pártpolitika összefonódásáról.
A 20. században az amerikai civil társadalom fontosabb mozgalmai aktívan politizáltak, és nyíltan vállalták pártszimpátiájukat, aminek következtében a civilek egyre inkább részévé váltak az államnak. A két világháború között a szakszervezetek és a polgárjogi mozgalom szervezetei aktívan kampányoltak a Demokrata Párt mellett. De a működésükhöz szükséges költségeket a tagok adták össze. Újabban viszont a civilek már nem önerőből működnek, hanem nagy magánalapítványok pályázataiból és állami támogatásokból tartják fenn magukat.
Ez azonban súlyos mellékhatásokkal jár – figyelmeztet Kuttner. Az amerikai törvények értelmében a közhasznú munkát végző, és ezért adómentességet élvező nonprofit szervezetek bizonyos megkötésekkel politikai szerepet is vállalhatnak. Nagyvállalatok és tehetős magánszemélyek előszeretettel támogatnak adómentességet élvező, elvben közhasznú alapítványokon keresztül a pártok holdudvarához tartozó civileket. Olyan szervezeteket, amelyek a két nagy párt valamelyikéhez kötődő célokat igyekeznek megvalósítani, és egy kalap alatt címlistákat állítanak össze a mozgósítható szavazókról és egyéb közvetett módon segítik a pártok választási kampányát. A nagyobbak közül nem egy lényegében szimbiózisban él valamelyik párttal. A magánadományokon kívül a pártokhoz közel álló civil szervezetek állami támogatást is kapnak.
A gyakorlat a jobboldalon is elterjedt (Elon Musk éppen a minap ajánlott fel havi 45 millió dollárt Trump megválasztásának támogatására), Kuttner szerint azonban főleg a baloldalon jelent súlyos problémát. Miközben a konzervatívok Amerikában évtizedek óta baloldali ideológiai túlsúlyra panaszkodnak, a baloldali szerző már a jobboldali hegemóniától tart. Úgy látja, hogy a hagyományos radikális baloldali és marxista módszereket másoló jobboldalnak már kész tervei vannak az ideológiai és intézményi hegemónia kivívására: az állami intézményrendszer megszállására és az elitcserére, amelynek részeként a baloldalhoz közeli civileket is ellehetetlenítenék. Kuttner attól tart, hogy elnökké választása esetén Donald Trump megvalósítja a már Reagan elnök által is dédelgetett tervet: elzárja a baloldali civilek elől az állami csapot, és az őket finanszírozó alapítványokra uszítja az adóhatóságot, azt remélve, hogy tiltott kampánytevékenységért megvonja tőlük az adómentességet. Ha ez sikerül, akkor a Demokrata Párt nagy bajban lesz, hiszen jelentős számú pártaktivista híján ezek a civilek mozgósították a választókat.
A baloldali civil szervezeteknek ezért mielőbb a saját lábukra kellene állniuk – javallja Kuttner. Máskülönben lehúzhatják a rolót, ha az állami és az alapítványi pénzek elapadnak. Ez pedig súlyos kihívás elé állítaná a Demokrata Pártot is, hiszen a mozgósítást dandárját a párttal szimbiózisban működő civil szervezetek végzik. Kuttner nem veti fel azt a lehetőséget, hogy a civilek váljanak függetlenné a pártoktól, de azt igen, hogy térjenek vissza a korábbi recepthez, és tagdíjakból és magánadományokból tartsák fenn magukat, mert akkor sokkal hitelesebben képviselhetnék társadalmi céljaikat is. Az állam, a nagyvállalatok és dúsgazdag filantrópok által fenntartott civilek a támogatóiktól függenek, ezért Kuttner nem hiszi, hogy hajlandók lennének fellépni olyan ügyekért, amelyek ellentétesek támogatóik érdekeivel. Ezzel magyarázza, hogy a baloldal az elmúlt évtizedekben egyre inkább feladta a kétkezi munkások érdekeinek képviseletét a nagyvállalatokkal és a nagytőkével szemben, és ehelyett az identitáspolitika, egyebek között az LMBT közösségek felé fordult.