Francia demográfiai lejtő

2024. augusztus 20.

Harminc évvel ezelőtt még Franciaország volt a példa arra, hogy állami családtámogatással a legfejlettebb országokban is reprodukciós szinten lehetne tartani a népszaporulatot. Ennek vége. Van, aki a baloldali közerkölcsöt okolja, van, aki az állami támogatás visszaesését. 

Az ökofeminizmus, azon a címen, hogy a nőket és a bolygót védelmezi, valójában öngyilkos ideológiát terjeszt, amely eltávolítja a nőket az anyaságtól” – borong a konzervatív Valeurs Actuelles hasábjain Eve Vaguerlant író. 

A születésszám a kétezres évek eleje óta csökken, holott a lakosság lélekszáma még nő. Tavaly – a második világháború óta először – 700 ezernél kevesebb gyerek született, és az idei év első felében tovább folytatódott a visszaesés. 1,68 százalékos termékenységi arányszámával Franciaország még mindig jobban áll, mint a többi európai ország, de ugyanazon a lejtőn halad (hasonló folyamat zajlik az egykor szintén példaképnek számító skandináv országokban is). Környezetvédő képviselők a parlamentben a családpolitika szó hallatán felpattannak helyükről és azt kiáltják: „el a kezekkel a méhünktől!”, mintha gyerekszülésre akarná kényszeríteni valaki a nőket, vagy visszaparancsolná őket a konyhába. Az ökofeminizmus első képviselője, Françoise d’Eaubonne már a hetvenes években azt hirdette, hogy a gyermekszaporulat káros a bolygóra nézve, hiszen minden egyes újszülött rögtön fogyasztani kezdi a Föld erőforrásait. A környezetvédő aktivisták új generációja pedig, amikor éppen nem a képzőművészet remekeit mázolja össze, a férfiak önkéntes sterilizálását javasolja a káros népszaporulat csökkentése érdekében.

Az állítólagos nőjogi aktivisták inkább azzal foglalatoskodnak, hogy átírják a nyelvtant és az egyenjogúság érdekében nőnemű névszókat alkossanak olyan fogalmakra, amelyekre eddig egyetlen, hímnemű szó volt forgalomban, de azzal nem törődnek, hogy kevés a bölcsőde és az óvoda, a szülési szabadság pedig rövid (hat hét a gyermek születése előtt, illetve 10 hét utána). A progresszív sajtó az alternatív családformákat népszerűsíti, márpedig – állítja Vaguerlant – az anyák biztonságérzetét leginkább a hagyományos család garantálja. Vaguerlant gúnyosan említi meg, hogy az elit persze megtalálta a kiutat: a bevándorlás majd pótolja a népességcsökkenést. Csakhogy a franciák 70 százaléka ellenzi ezt a megoldást. Igaz, a baloldali szavazók valamivel több mint fele támogatja.  

Demográfusok nem hiszik, hogy a népességcsökkenésnek pusztán ideológiai okai lennének. Anne Solaz, az Országos Demográfia Kutatóintézet igazgatója a Szenátus honlapján gazdasági okokkal magyarázza a kedvezőtlen folyamatokat. Jellemzőnek tartja, hogy a szegényebbek és a jobbmódúak körében kisebb a születésszám csökkenése, mint az átlagos jövedelműeknél. A jövedelmi skála alsó és felső harmadában 10 százalék a gyermektelenek aránya, az átlag körül keresőknek viszont ötöde gyermektelen. A szegényebb nők közül kevesebbnek van munkahelye, ezért ők képesek egész nap gondoskodni a gyermekeiről, a tehetősebbek pedig személyzetet tudnak fogadni erre a feladatra. Solaz szerint a csökkenés egyébként jelentős részben abból adódik, hogy egyre kevesebben vállalnak három gyermeket. Ennek oka pedig az első szülés idejének áttolódása a nők harmincas éveire, ami szintén anyagi okokkal magyarázható: előbb biztonságos hátteret igyekeznek kiépíteni maguknak. 

Gérard-François Dumont  demográfus szerint Franciaország azért veszti el demográfiai előnyét és süllyed az egyéb európai országok szintjére, mert a franciák már nem bíznak az állam családpolitikájában. A Les Echos hasábjain visszautal François Hollande baloldali elnök idejére, a 2010-es élvek derekára, amikor csökkentették a családpolitikai kedvezményeket, és szerinte ez megrendítette a gyermekvállalás vonzerejét. Sürgős kiigazítást javasol, különben a szülőképes korosztály fogyása visszafordíthatatlanná teszi a népességcsökkenést. Ez pedig az egész társadalmi berendezkedést megingathatja. Hiszen a gyermektelen családok kevésbé fognak törekedni szakmai előmenetelre, mert nem sarkallja őket erre a gyermekeik jövőjéről való gondoskodás ösztönző ereje. A helyi közösségek pedig kevesebbet fognak fordítani iskolák fejlesztésére, sportcélokra, a gyermekművelődésre. Hosszabb távon az aktív népesség létszámának csökkenése nyilván kedvezőtlenül hat majd az ország gyarapodására. A nemzetközi életben pedig mindezek következtében Franciaország befolyása is csökkenni fog.