„Hogy a keletnémetek nem értik a demokráciát? Szó sincs róla!” – ismerteti a Der Freitag hasábjain Katja Hoyer az NDK-ra szakosodott történész Steffen Mau, Tomas Lux és Julian Heide berlini szociológusok friss tanulmányát.

A Humboldt Egyetem oktatói arra a kérdésre keresték a választ, hogy vajon tényleg az NDK diktatúrájának öröksége miatt erősebbek-e a politikai paletta szélén elhelyezkedő pártok a kelet-németországi tartományokban. A tavalyi őszi tartományi választásokon az AfD Türingiában győzött, Szászországban is 30 százaléknál magasabb támogatottsággal épphogy második lett a CDU mögött. A baloldali radikálisok, a Die Linke és a Sarah Wagenknecht Szövetség is jól szerepeltek.

Közvélemény-kutatások szerint azóta tovább gyengültek a centrumpártok. A vasárnapi szövetségi választások hetében a hat keletnémet tartományból négyben az AfD a legerősebb párt, és Szász-Anhaltban is döntetlenre áll a CDU-val (Berlinben viszont csak harmadik, alig 15 százalékos támogatottsággal). Sarah Wagenknecht és a Die Linke is jóval népszerűbb a volt NDK területén, mint a nyugati tartományokban.

Az elterjedt magyarázatok az NDK diktatúrájának örökségével, a demokratikus hagyományok és kultúra hiányával magyarázzák a baloldali és a szélsőjobboldali radikálisok keleti népszerűségét. Ezen elméletek szerint az AfD és a szélsőbaloldali pártok a pártállami nosztalgia miatt erősek a keletnémet tartományokban.

A három szociológus 2018 és 2020 közötti adatokat dolgozott fel ugyan, de a tanulság így is fajsúlyos – írja Hoyer. A tanulmány megállapítja, hogy az egykori NDK rendszerének haszonélvezői csakúgy, mint a rendszer ellenzéke kevésbé bevándorlásellenesek, mint a politikailag inaktív csendes többség. Amiből a szerzők szerint az következik, hogy a migráció elutasítását nem lehet az NDK zárt társadalma iránti nosztalgiával magyarázni.

Ami a pártpreferenciákat illeti, az egypártrendszer haszonélvezői körében a baloldali radikális pártok támogatottsága különösen erős, a rendszer ellenzéke viszont inkább a konzervatív CDU felé húz, míg a csendes többség jellemzően a bevándorlásellenes AfD-t támogatja. A tanulmány szerzői ebből azt a következtetést vonják le, hogy az AfD népszerűsége nem az NDK iránti nosztalgiából táplálkozik, hiszen az egypártrendszer haszonélvezői körében alacsonyabb a radikális konzervatív párt támogatottsága, mint a politikai tekintetben passzívak között.

„A tanulmány következtetései a politikai realitásokat tükrözik. A keletnémetek általánosságban nem elégedetlenebbek a demokráciával, mint mások. Csak gyorsabban reagálnak, ha valami nem tetszik nekik” – vonja le a következtetést Hoyer.