„A kormányzás jövője múlik rajta, hogy milyen messzire megy el a kormányzati hatékonysági hivatal” – olvassuk a New York Review of Booksban Quinn Slobodian antiglobalista gazdaságtörténész esszéjét.
Az Elon Musk vezette kormányzati hatékonysági hivatal (DOGE) még alig két hónapja állt fel, de máris hatalmas botrányok övezik működését. A drasztikus költségcsökkentés nevében Musk és élcsapata a módszerekben nem válogatva tömegesen számolja fel a kormányzati programokat és a közszféra munkahelyeit. Bírálóinak egy része fasisztának bélyegzi a hivatalt, mások a kínai kommunista kulturális forradalom vörös gárdistáihoz hasonlítják, a mérsékeltebbek a szovjet rendszerváltás idejének privatizációs hatóságával rokonítják.
Slobodian szerint a hisztérikus minősítések nem sokat érnek. Az állami szerepvállalás radikális csökkentése három jelentősebb ideológiai irányzattal is összeegyeztethető. Egyrészt a kis államot szorgalmazó piacpárti libertárius megközelítéssel. Az amerikai költségvetés GDP-arányos súlya évtizedek óta nő: az 1945-ös (katonai kiadások nélkül számított) 5 százalékról 2019-re megháromszorozódott, majd a koronavírus idején 25 százalék fölé emelkedett. A kiadáscsökkentés támogatói (köztük demokrata párti politikusok és liberális publicisták is) alapvetően helyeslik, hogy Musk és csapata motorosfűrésszel esik neki az állami kiadásoknak.
A kiadáscsökkentést azonban nemcsak a piacgazdaság és a kis állam hívei támogatják, hanem az elitcserét szorgalmazó kultúrharcos konzervatív jobboldal is. Trump elnök többször kinyilvánította, hogy le akarja törni a mélyállam, vagyis az állami bürokrácia hatalmát és egyúttal le akar számolni a szerinte az állami intézményeket megszállva tartó baloldali elittel. Hívei azt remélik, hogy az állami osztogatás felszámolásával kiszárad a baloldali civil társadalom és intézményrendszer, és összeomlik a baloldali haladó elit hátországa.
A radikális kiadáscsökkentés mellett felsorakozó harmadik nagyobb csoport a jobboldali anarchokapitalisták, akik a baloldali akcelerácionistákhoz hasonlóan eleve a fejlődést és a hatékonyságot ellehetetlenítő béklyónak tekintik az államot. Ők nem visszavágni, hanem felszámolni akarják az államot, és helyettük a magánvállalkozások mintájára működő mini szuverén közösségeket hoznának létre, azt remélve, hogy így a technológiai innováció és a fejlődés soha nem látott fokozatba kapcsolna. Az állam helyett inkább technokrata vállalkozókra bíznák a társadalom működtetését.
Slobodian úgy látja, hogy egyelőre nem dőlt el, hol áll majd meg a Musk vezette drasztikus kiadáscsökkentés. Azt mindenesetre valószínűsíti, hogy a hatékonyságnövelő intézkedések most még egységesnek tűnő táborában hamarosan kitörhet a háború. És ha a „Szilícium-völgy leninista anarchokapitalistái” győznek, akkor az állam felszámolásával az Egyesült Államok szuverenitását és globális hegemóniáját is felszámolják.
Andrew Cockburn, a Harper’s Magazine szerkesztője szerint azonban még Trump és Musk sem eszi olyan forrón a kását. Cockburn hosszasan sorolja az amerikai elnököket (köztük demokrata pártiakat, egyebek között Barack Obamát), akik kisebb vagy nagyobb kiadáscsökkentést igyekeztek megvalósítani. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Hiába ugyanis a nagy nekifeszülés, békeidőben az állami bürokrácián egyszerűen nem lehet keresztülverni radikális kiadáscsökkentést. Cockburn szerint alaptalan Slobodian és más szerzők riogatása. A nagy kiadáscsökkentés legfeljebb azt éri el, hogy csökken az állami hivatalok és a közalkalmazottak száma, de a kiadások nem, mivel az állami feladatokat magánvállalkozásokba szervezik ki. Cockburn utal rá, hogy Trump az első elnöksége idején is kudarcot vallott: hiába ígérte a költségvetési hiány és az államadósság csökkenését, elnöksége alatt mindkettő jelentősen nőtt (igaz, ebben a koronavírus-járványnak is nagy szerepe volt). És bár korai lenne mérleget vonni, hiába Musk motorosfűrészes akciója, a kiadáscsökkentés egyelőre a közelébe sem ér az ígért kétbillió dollárnak.