Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

A középosztály nem köszöni, de jól van

2012. február 16.

A jobb- és a baloldal egyaránt a középosztály felemelését tartja a legfontosabb céljának, holott a középosztályhoz tartozó polgárok életszínvonala lassan, de emelkedik. A középosztály-barát intézkedések azonban tovább rontják az igazán rászorulók kilátásait.

Elég a középosztály iránti szánalomból. A középosztály köszöni, jól él” – írja Scott Winslip, a Brookings Intézet családpolitikai szakértője a baloldali New Republicban.

A cikk apropója Mitt Romneynak, a republikánus elnökjelöltség várományosának elszólása. Romney egy interjúban azt találta mondani, hogy nem igazán foglalkoztatják a szegények, hiszen a szociális háló úgyis segít rajtuk, ezért inkább a középosztály problémáinak megoldására törekszik.

Winslip szerint Romney kijelentése azt az elterjedt nézetet tükrözi, miszerint az amerikaiak döntő többsége élet-halál harcot vív a lecsúszás ellen. A számok azonban nem igazolják a félelmeket. Igaz ugyan, hogy nőtt a munkanélküliség, de a tartósan munkanélküliek aránya továbbra is alacsony: az állásukat vesztők alig 10 százaléka nem talál munkát fél év alatt. Hosszabb távra tekintve pedig végképp alaptalanok a középosztály romló kilátásaival kapcsolatos vélekedések. A háztartások jövedelmének mediánja három évtized alatt 35-50 százalékkal emelkedett, annak ellenére, hogy a gazdasági válság miatt ma az 1990-es évek végének színvonalára esett vissza. A középosztálybeliek helyzetértékelése sem tükrözi az aggályokat: mindössze 16 százalék érzi, hogy sokkal rosszabbul él, mint a válság kitörése előtt.

Mindebből az következik, hogy a középosztály helyett inkább az igazán rászorulók megsegítését kellene előtérbe helyezni – véli Winslip. Igaz ugyan, hogy a szociális ellátórendszer működésének köszönhetően a legszegényebb 10 százalék elkezdett felzárkózni a középosztályhoz, ám a szegény családok még ma is harmadával kevesebb pénzből gazdálkodnak, mint az amerikai medián háztartás. Évi 20 ezer dollárból tényleg csak rendkívül nehezen lehet kijönni, ezért sokan éheznek.

Különösen aggasztó a szegény családban felnövő gyerekek helyzete. A szociális háló ugyanis túlzottan gyenge a társadalmi mobilitás elősegítéséhez. A szegény családokba születettek mindössze 17 százaléka tud felemelkedni a felső középosztályba.

Mindebből az következik, hogy a politikusoknak elsősorban a szegényekkel, és nem pedig a középosztállyal kellene foglalkozniuk. A kizárólag a tehetősek helyzetén javító, ám a költségvetést jelentősen megterhelő adókedvezmények – egyebek között a lakáshitel-törlesztésre adott kedvezmény – helyett a rászorulók helyzetén kellene javítani.

Mindez azonban nem jelenti, hogy a konzervatív jobboldal teljesen téves álláspontot képviselne a szegényekkel kapcsolatban – teszi hozzá Winslip. A szociális háló megerősítése ugyanis önmagában nem elég a felemelkedéshez, mint ahogyan azt a baloldal reméli. Ahhoz az esélyek és a munkakultúra megteremtése mellett a következő nemzedékek jólétét megalapozó családközpontúságra és a takarékosság erényének elsajátítására is szükség lenne.