„Az összeesküvés-elméletek iránti nyitottság az intellektuális vizsgálódás alapja” – írja Steven Poole, a Guardian tudományos rovatának publicistája.
Mint arról a Metazin is beszámolt, egyre többen vélekednek úgy, hogy a tudomány intézményrendszere válságba került. Az egyetemi világ egyre inkább elszigeteli magát a szélesebb közbeszédtől: a tudományos szaklapokban megjelent, szakzsargonban írt cikkek nem jutnak el a szélesebb közönséghez. Egyebek között azért, mert az akadémiai publikációs kényszer miatti túltermelésben nagyon kevés az eredeti és közérdeklődésre számot tartó eredmény.
Az oktatói helyekért és kutatási támogatásokért folytatott kíméletlen verseny következtében egyre megbízhatatlanabbak a tudományos folyóiratokban publikált eredmények. A mennyiség a minőség rovására megy. Hovatovább már a nyilvánvalóan hamisított kutatások is átmennek a lektorokon. Az elfogadott és elismert elméletek közül sok nem replikálható a megismételt kutatások során. Az áltudományos zagyvaság terjedése megállíthatatlannak látszik.
Mindez pedig azt jelenti, véli Poole, hogy a szabad verseny az ideák piacán sem garancia a hatékony működésre. Bár az internetnek hála minden korábbinál könnyebben juthatunk információhoz, az esetenként évezredes sületlenségek továbbra is hódítanak – utal Poole az ismét előkerült és az interneten már kisebb közösséget összekovácsoló mozgalomra, amelynek fő tézise szerint a Föld lapos. Poole az efféle, összeesküvés-elméletként előadott ostobaságokat „Zombi-elképzeléseknek” nevezi: hiába pusztítják el őket, újra feltámadnak és kísértenek. Minél többen hivatkoznak rájuk, annál inkább megkérdőjelezhetetlen dogmává válnak.
Ebből azonban nem következik, hogy az összeesküvés-elméleteknek ne lenne tudományos haszna. Egyrészt tudományos szempontból igen produktív vállalkozás a megcsontosodott és közkeletű ostobaságok cáfolata, még akkor is, ha később a sarlatánság újra feltámad.
De ennél is fontosabb, hogy a tudományos kutatás bizonyos értelemben rokon az összeesküvés-elméletekkel, állítja Poole. A nagy felfedezések jelentős része alternatív, és a bevett elméleteknek gyakran bonyolultabb magyarázatot ad a jelenségekre. Kényelmes lenne mindig Occam borotváját alkalmazni, csak sajnos előfordul, hogy az egyszerűbb magyarázat a téves. Galilei heliocentrikus világképe, legalábbis a maga korában, csöppet sem adta egyszerűbb és pontosabb magyarázatát a bolygók mozgásának, mint az alternatív elméletek. „Összeesküvés-elméletnek hangozhat Newton elmélete is, amely szerint a világegyetem mozgását láthatatlan erő határozza meg.”