„Liberális nemzeti identitásra van szükség” – olvassuk a Neue Zürcher Zeitung interjúját Francis Fukuyama amerikai filozófussal.
Fukuyama leginkább a történelem végével, vagyis a liberális demokrácia globális győzelmével kapcsolatos 1989-es téziséről ismert. Az amerikai filozófus az elmúlt években sok tekintetben finomította elméletét. Amellett azonban továbbra is kitart, hogy a liberális demokrácia hosszú távon a politikai stabilitás és a gazdasági növekedés záloga. Mindazonáltal elismeri, hogy a liberális demokráciának komoly kihívója akadt a populista demokrácia személyében. Fukuyama az ezzel kapcsolatos nézeteit a Credit Suisse Kutatóintézet által az idei davosi világgazdasági találkozóra készített kiadványában foglalta össze.
Fukuyama a populizmust a liberális demokrácia intézményrendszere elleni lázadásként, és a nép akaratát közvetlenül érvényesítő politikaként határozza meg. A populizmus népszerűségét gazdasági, politikai és kulturális okokra vezeti vissza. Gazdasági tekintetben a globalizáció erősítette meg a populizmus iránti igényt: a fejlett országok alacsonyan képzett kétkezi munkásai rosszul jártak az olcsó áruk és a munkaerő beáramlásával. Politikai értelemben a túlzottan erős liberális intézményi fékek és ellensúlyok szították a populista lázadást: az embereknek elegük lett a nehézkes és tehetetlen kormányzásból. Olyan kormányt akartak, amely képes gyorsan, és akár a liberális demokrácia írott és íratlan normáinak megszegésével javítani a globalizáció nyugati veszteseinek életét. Az erre való képességet rendszerint karizmatikus, vagy akár autoriter vezetőkben találták meg.
A populizmus gazdasági és politikai okainak nem különösebben újszerű elemzése mellett Fukuyama a kulturális vonatkozásokra is kitér. A populista lázadásnak ugyanis nem kizárólag jóléti okai vannak. A lecsúszó alsó középosztály és a kétkezi munkásság kulturális fenyegetettségtől is szenved. A globalizációban nemcsak jólétükre, hanem a megszokott nemzeti kultúrára nézve is fenyegetést látnak. A bevándorlók egyszerre gazdasági és kulturális vetélytársak. Amiből az is következik, hogy a populizmus népszerűsége nem törhető meg pusztán gazdasági intézkedésekkel. „Az elitnek tudomásul kellene vennie, hogy az államoknak joguk – sőt, a liberális demokráciáknak egyenesen kötelességük – védeni a határaikat. Az EU esetében ez a külső határok védelmét jelenti” – írja Fukuyama. Ha az emberek nem szólhatnak bele a bevándorlók befogadásába, akkor könnyen a populisták kerülhetnek hatalomra – véli Fukuyama.
A határok ellenőrzése és a kontrollált bevándorlás azonban önmagában nem elégséges a kulturális aggodalmak eloszlatására – folytatja az amerikai filozófus. A populizmus gyengítéséhez elengedhetetlen a nemzeti identitás megerősítése is. Mint a Neue Zürcher Zeitungnak adott interjúban kifejti, a nemzeti identitás megerősítése a bevándorlók szempontjából is fontos lenne. Ha ugyanis a liberális demokrácia nem képes a közösséghez tartozás vágyát kielégíteni, akkor a kulturális értelemben eleve bizonytalan helyzetben lévő bevándorlók könnyen a szélsőséges iszlamista ideológiák hálójába kerülhetnek. Ha a liberális demokrácia nem kínál azonosulási lehetőséget számukra, akkor az iszlám fundamentalizmus majd fog. Fukuyama kitér rá, hogy a patrióta nemzeti identitás kialakításához a liberálisoknak mindenekelőtt fel kellene hagyniuk a törzsi logikát követő, és a társadalmat bomlasztó identitáspolitika támogatásával.