„A liberálisok tényleg a Waze útvonaltervező mobilalkalmazáshoz tennék hasonlatossá a kormányzást, és kizárólag arra korlátoznák, hogy segítse az egyéneket eljutni az általuk vágyott célokhoz? És valóban az egyéni gyarlóság a célok elérésének legfőbb akadálya?” – teszi fel a kérdést Samuel Moyn baloldali jogtörténész a Nation magazinban Cass Sunstein liberális polihisztor A szabadságról című könyve kapcsán.
A Metazin tizenegy éve beszámolt Sunstein és az azóta Nobel-díjas Richard Thaler közgazdász közös tudományos bestselleréről, amelyben a szerzők a liberális szabadság és az állami ösztönzés elvét igyekeztek összeboronálni. A libertárius paternalizmus elmélete szerint az átlagember ugyanis gyakran nem azt a megoldást választja, amely érdekében állna, egy kis ösztökélés azonban elősegítheti, hogy a céljainak megfelelő eszközökhöz folyamodjék. Az elmélet mára rendkívül népszerű lett, több kormány is megpróbálta alkalmazni.
Új könyvében Sunstein a korábbi közgazdaságtani elmélet normatív filozófiai megalapozására tesz kísérletet. A cím nyilvánvalóan a 19. századi liberalizmus óriásának, John Stuart Millnek ismert művére utal. Sunstein azt igyekszik igazolni, hogy a liberális szabadság nemhogy megengedi, de kifejezetten megköveteli, hogy az állam ösztönzőkkel segítse az egyént céljai megvalósításában. Egyebek között az útvonaltervező applikációk példájára hivatkozik. Az útvonaltervezők segítenek megtalálni a leggyorsabb utat, de a cél kiválasztását nem befolyásolják. Mivel a cél kiválasztásába nem szólnak bele, nem korlátozzák az egyéni szabadságot. Még ha formálisan korlátozzák is az egyéni cselekvést, valójában a szabadon választott célok megvalósítását szolgálják.
Moyn meggyőzőnek tartja a fenti érvelést, és Sunsteinnel együtt alaptalannak ítéli a liberális és konzervatív bírálatokat, amelyek szerint a libertárius paternalizmus is ellentétes az egyéni szabadsággal, sőt, a helyes cselekvések melletti ösztönzés akár a totális állami elnyomás eszköze is lehet.
Nemhogy túl sok, hanem éppenséggel túl kevés a sunsteini ösztönzés – véli Moyn. A baloldali jogászprofesszor szerint Sunstein figyelmen kívül hagyja, hogy az egyéni célok és vágyak kialakulását környezetünk határozza meg. A társadalmi konstruktivizmus elmélete arra világít rá, hogy alapvető normáink és céljaink társadalmi környezetünk termékei. Moyn Marx társadalomelméleti és Freud pszichológiai munkáira utalva kifejti, hogy legbelsőbb, leginkább sajátnak hitt meggyőződéseink is ideológiákból fakadnak, és mint ilyenek, akár irracionálisak is lehetnek, hiszen ellentétesek lehetnek az érdekeinkkel. Amiből az következik, hogy az igazi szabadsághoz olyan társadalmi viszonyoknak kell létrejönniük, amelyek lehetővé teszik valódi, racionális érdekeink felismerését – foglalja össze röviden a társadalmi mérnökség marxista elméletét Moyn. Ha a szabadságot az emberek valóban létező vágyainak kielégítéseként határozzuk meg, azzal a totalitárius elnyomást legitimáljuk, folytatja Moyn, hiszen abban segítjük az egyént, hogy a társadalom és az ideológiák által ráerőltetett hamis célokat valósítsa meg. Arról nem is beszélve, hogy ha az egyén felismeri valódi érdekeit, akkor sem elég őt ösztönözni, hanem a társadalmat kell átalakítani, hiszen enélkül aligha lehetséges az egyéni célok megvalósítása.
Moyn mindennek fényében kudarcnak tartja Sunstein kísérletét a libertárius szabadságeszmény és a haladó társadalommérnökség összeegyeztetésére. Sunstein azonban aligha bánja ezt. Hiszen jogelméleti munkáiban is kártékonynak tartotta azt a progresszív eszmeiséget, amely alkotmányos eszközökkel kényszerítené az állampolgárokat a haladó eszmék szerinti életre. Hasonló megfontolásból utasítja el a Demokrata Párt feltörekvő szocialista politikusait is.