„Az Epstein-botrány, amely számos fontos tudóst érintett, csak egyike a tudomány körüli baljós jeleknek” – olvassuk John Horgan bejegyzését a Scientific American blogján.

Horgan arra utal, hogy a nyáron öngyilkosságot elkövető, korábban kiskorú lányokkal kereskedő Jeffrey Epstein milliárdosnak tekintélyes kapcsolatai voltak a tudományos életben. Epstein még első, 2008-as elítélése után is jelentős pénzekkel támogatott egyetemeket és kutatásokat. Horgan morális szempontból legalább ilyen aggályosnak tartja azokat a kutatásokat is, amelyeket a Pentagon vagy az ópiátalapú fájdalomcsillapítókat előállító gyógyszergyártók támogatnak.

Ennél is súlyosabb problémának tartja, hogy a tudományos kutatások jelentős része nem replikálható, aminek következtében sorra buknak meg korábban igazoltnak hitt elméletek. Egyes becslések szerint a klinikai pszichológiai eredmények kevesebb mint 40 százaléka ismétlődik meg újabb tesztek nyomán, de meglepő módon a farmakológiában sem sokkal jobb az arány. Gyakran a szándékolt sarlatánságot sem sikerül kiszűrni. Az adatok meghamisítása és tendenciózus félreértelmezése mindig is jelen volt a tudományban, de az akadémiai túltermelés és az egyre bonyolultabb kísérletek miatt nagyon nehézkessé vált a kutatások hitelességének ellenőrzése.

Mindeközben a tudományos kutatások egyre kisebb részének van gyakorlati alkalmazhatósága. Horgan már a kilencvenes évek végén arról írt, hogy ritkulnak a tudományos felfedezések, és most úgy látja, hogy az elmúlt évtized statisztikái igazolják korábbi aggodalmait. Mint a Stanford egy friss kutatása is rávilágít, a tudományos produktivitás lejtőre került. Van, aki már egyenesen „intellektuális stagnálásról” beszél.

Horgan végkövetkeztetése az, hogy a tudomány világa egyre súlyosabb morális válságba kerül. Felidézi a konzervatív Spengler és Marx egybehangzó véleményét: a nagy társadalmi átalakulások az értelmiség erkölcsi hanyatlásából fakadó elitválsággal kezdődtek.