„A jótékonykodás és embertársaink segítése nemcsak jó érzéssel tölt el, hanem gyógyhatású is” – olvassuk a BBC összefoglalóját a jótékonyság hatásairól. A cikk szerzője Marta Zaraska tudományos szakíró, a Megfiatalodva: hogyan élhetünk száz évig a barátságnak és az optimizmusnak köszönhetően című júniusban megjelent könyv szerzője.
A koronavírus a karácsonyra is rányomja a bélyegét: az idén mintha elmaradna az ünnepi kultúrharc, és az ajándékozás gazdasági elméleteiről sem sok szó esik. Járvány idején azonban talán a korábbi éveknél is fontosabb a karácsonyi jótékonykodás. Amivel, ha hihetünk a tudósoknak, nem csak a rászorulók járnak jól.
Zaraska több tucatnyi kutatást idéz, amelyek arra engednek következtetni, hogy jónak lenni egészségügyi szempontból is javallott. A rendszeres jótékonykodás 24 százalékkal csökkenti a korai elhalálozás kockázatát, segít a vércukorszint leszorításában és a gyulladások megelőzésében. A jótékonykodók 38 százalékkal kevesebb időt töltenek kórházban. A Gallup felmérése szerint a jótékonykodás jótékony hatásai a világ minden térségében hasonlók.
Különösen jó hír, hogy szemben például a sporttal, nemcsak a rendszeres, hanem az alkalmi jótékonykodás is segít: kísérleti kutatások szerint már azzal is jót teszünk egészségünknek, ha veszünk egy kávét egy idegennek. Olyan tudományos kutatás is akad, amely állítja, hogy az adakozás hatására javul a hallás, jobban alszunk és csökken a vérnyomás. Arról nem is beszélve, hogy mások segítése közben csökken a fájdalomérzet is, a véradást ezért érezzük kevésbé kellemetlennek, mint a vérvételt. Sőt, az sem baj, ha nem idegeneken, hanem szeretteinken segítünk. Az unokáikra rendszeresen felügyelő nagyszülők körében 37 százalékkal alacsonyabb az elhalálozási kockázat (egy adott időintervallumon belül).
A Zaraska által megkérdezett kutatók szerint a fentiekben semmi meglepő nincs. Hiszen az emberiség fennmaradása aligha lenne elképzelhető biológiailag kódolt együttérzés és szolidaritás nélkül. Minden bizonnyal ennek tudható be, hogy a kedvesség és az adakozás hatására csökken az amigdala aktivitása, és vele a félelemérzet és a stressz. Ennek fényében jó hír, hogy a rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint a járvány idején jelentősen nőtt a jótékonykodási hajlandóság az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban és Németországban.
Bár az empátia mértéke nagyrészt öröklött és genetikailag meghatározott, a kevésbé együttérzők is fejleszthetik némi gyakorlással. Kutatások szerint segít az érzékenyítésben, ha gyakran mások helyébe képzeljük magunkat, rendszeresen meditálunk, vagy akár csak háziállatot tartunk és érzelmes könyveket olvasunk. (Igaz, olyan kutatásról Zarka sem számol be, amely azt vizsgálta, hogy a saját egészségünk javítása érdekében történő jótékonykodás is olyan hatást vált-e ki, mint az önzetlen segítségadás.)
Akit még ez sem indított meg, annak Zaraska olyan kutatásokat is megemlít, amelyek szerint az önkéntességet vállalók szervezetében alacsonyabb az interleukin-6 immunsejtek által termelt fehérje és a C-reaktív protein, következésképp alacsonyabb a súlyos lefolyású Covid-betegség kockázata.
Karácsony napján, a koronajárvány közepén ünneprontó kukacoskodás lenne megjegyezni, hogy az elmúlt években számos természettudományos kutatásról derült ki, hogy nem replikálható, ami lényegében annyit tesz, hogy nem igazolható. A pszichológiai kutatások esetében 40 százalék volt a nem replikálható eredmények aránya, és a farmakológiában sem volt sokkal jobb a helyzet. Biztatásul szolgálhat viszont Assisi Szent Ferenc híres megállapítása: a szeretet az egyetlen jószág, amelyből minél többet adunk, annál több marad.