„A történelem elleni háború valójában a demokrácia elleni háború” – olvassuk a New York Timesban Timothy Snyder történész esszéjét a kritikai fajelmélet iskolai tanítása, illetve az amerikai történelemnek a rabszolgaság felőli újraértelmezése körül kialakult viták kapcsán.

Amerikában egyre hevesebb a kritikai rasszelmélet kapcsán kitört vita. A progresszív baloldal azt képzeli, hogy a mai igazságtalanságok csak a történelmi szembenézéssel orvosolhatók. E narratíva szerint ma is rendszerszintű rasszizmus érvényesül, és ez a rabszolgatartás folyománya. A jobboldal ezt az amerikai értékektől idegen propagandának, sőt, fordított rasszizmusnak tartja. Tucker Carlson jobboldali kommentátor még ennél is messzebb ment, amikor azt fejtegette, hogy a kritikai rasszelmélet népirtáshoz vezethet. Öt republikánus vezetésű állam már betiltotta az ilyen értelmezések iskolai bemutatását, tizenkét további állam pedig hasonló törvények elfogadását tervezi.

Snyder szerint a múltértelmezés mindig elkerülhetetlen része a politikai vitáknak. A kritikai rasszelmélet tiltását egyenesen a totalitárius diktatúrák módszerével állítja párhuzamba. Felidézi, hogy az orosz hivatalos emlékezetpolitika képviselői máig nem ismerik el a Szovjetunió idején elkövetett népirtásokat, egyebek között a holodomort. Nem tagadják, hogy 1932–33-ban éhínség pusztított az ukrán területeken, ám azt igen, hogy ezt Sztálin szándékosan idézte elő. Az orosz kormány a szovjet bűnöket bürokratikus túlkapásnak nevezi, ha éppen nem külső okokra vezeti vissza. És mindent elkövet annak érdekében, hogy az egész egykori Szovjetuniót is kárvallottnak állítsa be, összemosva ezzel elkövetőket és áldozatokat. Aki a hivatalos történelmi elbeszéléssel szembemenve népirtással vagy emberiség ellen elkövetett bűntettekkel vádolja a Szovjetuniót, azt a náci eszmék rehabilitációjának kísérletével vádolhatják meg. De a feljelentéshez elég az is, ha egy történész emlékeztet rá, hogy a Szovjetunió szövetséget kötött Hitlerrel.

Snyder a második világháborús korszakról felhalmozott fölényes tudását sorakoztatja fel a kritikai fajelmélet védelmében, és azt állítja, hogy a hivatalos orosz történelemszemlélet logikáját követik azok, akik a kritikai rasszelméletet és az ennek szellemében fogant történelmi narratívákat kitiltanák az iskolákból. A neves történész a nemzeti mítoszokkal leszámoló múltfeltárás betiltását nyílt cenzúrának tekinti. Különösen abszurdnak tartja, hogy a túlérzékeny baloldali woke fiatalokat bíráló jobboldal előszeretettel hivatkozik a diákok lelki nyugalmának megóvására. A kritikai rasszelméletet tiltó államok többsége ugyanis úgy érvel, hogy az amerikai történelmi igazságtalanságok hangsúlyozása „kellemetlen érzést, bűntudatot, aggodalmat és pszichés szorongást” kelthet a tanulókban. Snyder szerint ez így is van, mert a fehér diákoknak kellemetlen szembesülniük azzal, hogy kiváltságos helyzetben vannak. Úgy véli, ezt elkerülendő rekesztené ki a jobboldal a kritikai fajelméletet az iskolából. Hozzáteszi, hogy azok, akik ezt meg akarják spórolni, végső soron előjogaikat akarják megóvni a kisebbségekkel szembeni igazságtalanságokat legfeljebb mellékesen említő, kényelmes történelmi narratívák védelmezésével.