„Ahogyan az időjárás, úgy a gazdaság is komplex rendszer. A gazdaság ráadásul az ipari forradalom óta egyre komplexebbé válik. Az ilyen rendszereket nem lehet az egyéni szereplők esetében működő szabályokkal leírni” – kommentálja Niall Ferguson gazdaságtörténész az inflációról és következményeiről dúló vitát a Bloomberg véleményrovatában.
A világ fejlett országaiban meredeken emelkedik az infláció. Már azok is komolyan veszik, akik korábban átmenetinek gondolták, de még így is nagyon megoszlanak a vélemények az infláció várható alakulásával kapcsolatban. A pénzromlást tavaly ilyenkor még bagatellizáló baloldali Paul Krugman elismerte ugyan, hogy alábecsülte a pénzromlás mértékét, ám abban bízik, hogy a drágulás már tetőzött. Amiből az következik, hogy nincs szükség további jelentős kamatemelésre. Mások viszont drasztikus kamatemelést javallanak, mondván, hogy csak így lehet megakadályozni a súlyos stagflációs válságot. Megint mások szerint éppen a hirtelen kamatemelés okozhat súlyos recessziót. Janet Yellen pénzügyminiszter viszont magabiztosan állítja, hogy nem lesz súlyos recesszió. Hasonló reményeket fogalmazott meg Larry Summers is, aki tavaly még nagyon pesszimista volt. Végül pedig akad, aki szerint bármit tesznek is, a jegybankok nem tudják majd megállítani a pénzromlást.
A rendkívüli bizonytalanság részben a nagyon ellentmondó gazdasági adatokban keresendő. Mint Derek Thompson az Atlantic magazinban rámutat, az árak tovább nőttek akkor is, amikor az energiaárak mérséklődni kezdtek. A munkanélküliségi ráta alacsony, a bérek mégis csökkennek, a gazdaság teljesítménye pedig mégsem nő. Miközben az amerikaiak egyre pesszimistábbak, nem fogják vissza a költekezést. Még Jerome Powell FED-elnök is elismerte, hogy nem nagyon érti az ellentmondó adatokat.
Ferguson szerint viszont nincs ebben semmi meglepő. Úgy véli, hogy nem sok haszna van az olyan leegyszerűsítő közgazdaságtani elméleteknek, amelyek egy okra vezetnének vissza mindent. A történelmi magyarázatok sem érnek többet, hiszen szükségképpen egy nagy narratíva alapján magyarázzák a társadalmi folyamatokat, s figyelmen kívül hagyják az emberi cselekvések esetlegességét. A közgazdasági elméletek nemhogy előre nem képesek jelezni a válságot, hanem még utólag sem igen tudják megmagyarázni.
Ferguson utal a pillangóhatás-elméletre, amely arra világít rá, hogy a fizika ismert törvényei szerint működő komplex rendszerekben sem lehet megbízhatóan előre jelezni a jövőt, hiszen minimális változások is teljesen átírhatják a folyamatokat. Ahhoz, hogy az infláció alakulását megjósoljuk, számításba kellene vennünk egyebek között az ukrajnai háború kimenetelét, a jegybankok döntéseit, a koronavírus-járvány alakulását, és még számos egyéb előre nem kiszámítható tényezővel kellene tudnunk számolni. És akkor az esetleges váratlan eseményekről nem is szóltunk.
Cikke végén Ferguson annak a reményének ad hangot, hogy az optimistáknak lesz igazuk, és az infláció súlyosabb gazdasági válság nélkül megfékezhető. De azt sem zárja ki, hogy nem így lesz, és az árak elszabadulása teljes gazdasági és társadalmi összeomláshoz vezet, ahogy ennek eshetőségét egyebek között Philip Barrett, az IMF elemzője felvázolta. Ugyanis fogalmunk sem lehet róla, hogyan reagálnak a piaci szereplők (köztük a köznapi fogyasztók) a körülmények változására. Ahogyan a világtörténelemben már sokszor megesett, egy önmagában lényegtelennek tűnő esemény most is az egész rendszer összeomlásával fenyegető láncreakciót indíthat el.