„Segíthet-e a befogadó populizmus a demokratáknak a munkások támogatásának visszanyerésében?” – teszi fel a millió dolláros kérdést a Liberal Patriotban Ruy Teixeira.

Mint arról a Metazin is beszámolt, az amerikai Demokrata Párt baloldalához tartozó, és magát „liberális patriótaként” azonosító politológus már több mint egy évtizede kongatja a harangot, arra figyelmeztetve, hogy felbomlóban van a liberális urbánusok és kétkezi munkások koalíciója, amely huszonöt éve Nagy-Britanniában sikerre vitte a harmadik utas baloldali politikát. Azóta már közhellyé vált ez a gondolat. Politológusok és véleményvezérek tömkelege javallja, hogy a baloldalnak populista programot kell hirdetnie. Ez a gyakorlatban leginkább a neoliberalizmus elleni hagyományos marxista gazdasági irányvonal felkarolását, a nagytőkével szembeni határozott fellépést jelentené. A Demokrata Párton belül van is kereslet az ilyesmire. Már populista platform is alakult. Biden elnök az infláció kapcsán vette elő a piacellenes baloldali populista retorikát, és egyre többen vetik fel, hogy a párt balszárnyához tartozó Alexandria Ocasio-Cortez lenne az ideális elnökjelölt 2024-ben.

Teixeira kétli, hogy a populista fordulat segítene a baloldalnak az egyszerű emberek bizalmának visszaszerzésében. Mint arra már Obama elnöksége idején is rámutatott, nem elég szociális biztonságot ígérni, hanem szakítani kellene a progresszív identitáspolitikával is. Hiába ugyanis a nagytőkével szembeni harcos fellépés, ha a bevándorlással, a nemekkel, az etnikai kisebbségekkel és a rendőrséggel kapcsolatos haladó liberális retorika elriasztja a kispolgári értékeket követő kétkezi munkásokat, köztük az etnikai kisebbségek tagjait is.  

Ám ennél is nagyobb probléma, hogy az alsó középosztály nem kér a baloldali szociális demagógiából sem, véli Teixeira. Felidézi, hogy a kétkezi munkások manapság leginkább az inflációtól félnek: attól tartanak, hogy a fizetésük elértéktelenedése és az energiaárak égbe szökése miatt lecsúszhatnak. Márpedig a hagyományos baloldali osztogatások és jóléti programok minden bizonnyal további inflációt gerjesztenének. Teixeira ezért úgy látja, hogy a demokratáknak a piacpártiak adócsökkentési és zöldítési programját kellene felkarolniuk, hiszen ez segíthet az alsó középosztály terheinek csökkentésében.

Hasonló véleményt fogalmaz meg Francis Fukuyama. Ő azt is reméli, hogy a baloldal középre húzódása a jobboldalt is hasonlóra késztetheti. Ha a Demokrata Párt lemondana a megosztó identitáspolitikáról és a szintén radikális baloldali szociális programról, akkor nemcsak a kétkezi munkások szavazatát nyerhetné vissza, hanem a társadalmi megosztottságot is enyhíthetné. A mérsékelt kulturális és gazdasági politika ugyanis Fukuyama szerint a republikánusok sorában is a centristákat erősítené, akik szerint fel kell hagyni a radikális jobboldali populista retorikával.