„Ahogyan az ember képessé válik a fajfenntartástól független kielégülésre, úgy csökken a gyerekvállalással kapcsolatos érzelmi kényszer. Lehet, hogy a boldogságkeresés szándékolatlan következményeként fajunk a kihalás sorsára jut?” – mereng Daniel Uvanovic a nagyívű, merész filozofikus eszmefuttatásokra specializálódott Big Think magazinban.
Mint arról a Metazin is beszámolt, elemzők egyöntetű véleménye szerint hamarosan tetőzik a globális demográfia robbanás, és az évszázad második felében már csökkenni fog a Föld népessége. 2050-re a közel minden harmadik országra a demográfia hanyatlás lesz jellemző, aminek hatására a század végére a mainál talán egymilliárddal is kisebb lesz a globális népesség. A lassulás jelei már ma is egyértelműen látszanak: nemcsak a fejlett államokban, hanem a népességnövekedés korábbi motorjának számító Kínában is egyre inkább csökken a gyerekvállalási hajlandóság, hiába a kommunista vezetés minden erőfeszítése.
A gyerekvállalási hajlandóság csökkenését általában a társadalmi és gazdasági fejlettség szükségszerű velejárójának tartják. A modern társadalmakban a gyereknevelés költségei jelentősen nőnek, a családtervezés tudatosabb lesz, és széles körben elérhetővé válik a fogamzásgátlás. Uvanovic gondolatkísérletében más magyarázatot keres, jelesül a technológiai fejlődést okolja. A gyerekvállalás az ember biológiai természete szerint az egyik legnagyobb örömforrás. A párválasztás, a gyereknemzés és a gyereknevelés mind más-más boldogsághormonokat szabadít fel, és ezen a réven örömérzést illetve a kiteljesülés érzését okozzák. A fajfenntartást az biztosítja, hogy az ember képes kielégíteni az öröm, így a hedonista élvezetek és a magasabb rendű boldogságok iránti vágyat.
Csakhogy a tudomány és a technika fejlődése lehetővé tette az öröm és a boldogság, illetve a fajfenntartás közötti evolúciós kapcsolat szétszakítását. A fogamzásgátlás elérhetővé teszi a gyereknemzés nélküli szexuális örömöt, sőt, a szexuális segédeszközökkel már partnerre sincs szükségünk az élethű imitációhoz. A mesterséges intelligencia segítségével a szerelem és a társas kapcsolatok is feleslegessé válhatnak. A modern technológia azzal kecsegtet, hogy képesekké válhatunk érzelmeink és érzéseink közvetlen befolyásolására. Mindez pedig azzal fenyeget, hogy boldogság iránti vágyunkat gyerekvállalás nélkül is kielégíthetjük – véli Uvanovic.
A gondolatmenetet tovább folytatva felveti, hogy az öröm és a gyerekvállalás elszakadása magyarázat lehet a Fermi-paradoxonra is, amely ellentmondást fogalmaz meg a Földönkívüli civilizációk magas valószínűsége és létük bizonyítékának hiánya között. Ha ugyanis igaz a felvetés, miszerint a technikai fejlődés hatására az örömszerzés függetlenedik a fajfenntartáshoz szükséges tevékenységektől, akkor nem is olyan meglepő, hogy nem tapasztaltuk a Földön kívüli élet jelét. A bolygók közötti távolság áthidalására csak egy rendkívül fejlett civilizáció lenne képes, amely viszont Uvanovic eszmefuttatása értelmében már azelőtt kihal, hogy a Föld közelébe jutna. „Érdekes perspektíva, ha a növényekkel és a mikróbákkal ellentétben az intelligens életet evolúciós zsákutcának tekintjük” – zárja gondolatkísérletét Uvanovic.