„A tudósok mindaddig csalni fognak, amíg megéri kozmetikázni az adatokat“ – írja Walt Gardner oktatásügyi szakértő az akadémiai élet megújításának céljával létrehozott James G. Martin Center blogján.

Mint arról a Metazin is beszámolt, az elmúlt években sorra derült ki tekintélyes fórumokon publikált kutatási beszámolókról, hogy hamis adatokra épülnek. Egyre több kutatásról bizonyosodik be, hogy nem replikálható. Ennek számos oka lehet, de gyakran egyértelmű, hogy a kutatók csaltak, és szándékosan hamisították meg az adatokat. Egyes becslések szerint évente százezer hamisított kutatási tanulmány jelenik meg. A közelmúltban például a Florida State University egyik professzorát függesztették fel, miután kiderült, hogy nagyüzemben hamisított adatot olyan tanulmányokhoz, amelyek aztán bekerültek a tudományos élet vérkeringésébe minthogy kétezernél is többen hivatkoztak rájuk. Ugyanerre a sorsra jutott a tekintélyes City University of New York egy kutatóorvosa is, de hasonló esetek történtek a Stanfordon, a CUNY-n a Duke-on és a Cornellen is. A legemlékezetesebb talán Francesca Gino botránya volt: a Harvardon viselkedéstudományt oktató szaktekintély szakmányban hamisította a hazugság és a csalás természetét vizsgáló kutatásait.

Van, aki a publikációs kényszerrel magyarázza a hamisítást. Az akadémiai életben az előre jutáshoz rengeteget kell publikálni, ráadásul az is számít, hogy hányan idézik a tanulmányokat. Minél eredetibb és újszerűbb egy kutatás eredménye, annál többen, ami nagy kísértés a csalásra. Mások úgy látják, hogy a hatalmas adatmennyiség segíti elő a tudományos köntösbe bújtatott kvantitatív csalásokat és a sarlatánság terjedését. Megint mások az ideológiai cenzúrát vagy az öncenzúrát tartják a legnagyobb problémának.

Gardner máshol keresi a bajok forrását. Szerinte a tudományfinanszírozás a bűnös. A kutatáshoz szükséges anyagi támogatást nem a jelentős áttöréssel kecsegtető, ám egyúttal kockázatos projektekkel, hanem a biztonságos, ám jelentéktelenebb kutatástervekkel lehet elnyerni. Mint Gardner megemlíti, Karikó Katalin mRNS kutatásai is ezért nem kaptak támogatást, sőt, a University of Pennsylvania még vissza is minősítette Karikót azért, mert kitartott eredeti tervei mellett.

Arra azonban Gardnernek sincs javaslata, hogyan lehetne elejét venni a csalásoknak. Az egyetemek egyre inkább rászorulnak a külső kutatási támogatásokra, ezért ők sem érdekeltek abban, hogy túlzottan szigorúan lépjenek fel a kétes értékű kutatások ellen. Minél szigorúbbak ugyanis, minél keményebb szabályokat hoznak a csalás visszaszorítása érdekében, annál kevesebb támogatást nyernek el. Így viszont aligha menthető a tudomány tekintélye.

A számok Gardner félelmeit igazolják. A Pew közvélemény-kutató friss felmérése szerint az Egyesült Államokban mélypontjára süllyedt a tudomány és a tudósok iránti bizalom. És ezzel egyenes arányban terjednek a veszélyes téves nézetek, mindenekelőtt az oltásellenesség.