„Abszurd dolog az Egyesült Államokat az összeomlás szélén álló kommunista Szovjetunióhoz hasonlítani” – kommentálja a Brussels Signal hasábjain Gabriel Elefteriu közpolitika-szakértő a Metazinból is ismert Niall Ferguson skót-amerikai történész múlt heti esszéjét, amelyben a szerző Amerikát a hanyatló Szovjetunióval állította párhuzamba.
Ferguson már évek óta egy új hidegháború kirobbanásáról értekezik. Ebben a legutóbbi cikkében egyre biztosabb a dolgában: ma már egyértelmű – írja –, hogy Kína ideológiai és geopolitikai tekintetben is az Egyesült Államok riválisává vált. Sőt, Ferguson úgy látja, hogy Amerikai mindinkább lemarad a versengésben. Sőt, egyenesen a szétesés előtt álló Szovjetunióhoz hasonlítja az Egyesült Államokat. Az okok részben gazdaságiak. Az állam egyre nagyobb mértékben avatkozik be a rosszul teljesítő gazdaságba, aminek hatására a deficit és az államadósság az egekbe szökik és egyre többet kell kamatkiadásokra fordítani. A termelékenység viszont csökken.
Más téren is ijesztőek a számok – folytatja Ferguson. A gyerekhalandóság és a szegénység kirívó, még ha a szovjet mélységeket nem éri is el. Az ópiátfüggőség a kommunista országok tömeges alkoholizmusának méretét öltötte. A gyerekvállalási kedv csökken, a közösségi éthosz és a nemzeti szolidaritás hanyatlóban. A hadsereg ütőképessége is csökken. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mindkét elnökjelölt idősebb, mint a 72 évesen hatalomra lépő (és alig egy évvel később elhalálozó) Csernyenko. Amerika ma több kört ver Csernyenkóra, aki miatt gerontokráciának kezdték csúfolni a Szovjetuniót. Nem csoda hát, ha az amerikaiak bizalmatlansága a drága, ám diszfunkcionális intézményekkel szemben a szovjet időket idézi.
Mindennek fényében Ferguson csöppet sem meglepő módon attól tart, hogy az Egyesült Államok alulmarad a Kínával folytatott második hidegháborús versengésben, és hamarosan a Szovjetunió sorsára jut: csillaga végképp leáldozik.
A szemle elején idézett Elefteriut azonban nem győzi meg az érvelés. Mindenekelőtt vitatja, hogy Kína valódi kihívást jelentene az Egyesült Államok számára. Másokkal egyetemben Eleftreiu is arra hívja fel a figyelmet, hogy a kínai gazdaság súlyos demográfiai és gazdasági kihívásokkal néz szembe. A hadereje nagy, de jóval kevésbé ütőképes, mint az amerikai. És bár sokat gyengült, az Egyesült Államok továbbra is messze a világ legerősebb nagyhatalma. Elefteriu hozzáteszi, hogy a Szovjetunióban tapasztalt nyomort és elmaradott gazdaságot a mai amerikai problémáival párhuzamba állítani a valóságtól elrugaszkodott és teljességgel abszurd gondolat.
Eleftreiu elismeri, hogy a haladó szellemű identitáspolitika sok szempontból a szovjet idők ideológiáját idézi. Hatásában azonban aligha fogható a kommunista eszmeiséghez, hiszen Amerikában azért mégiscsak működik a jogállam, amit jól szemléltet az alkotmánybíróság egyik legutóbbi ítélete, amely kimondta, hogy hivatali minőségében hozott intézkedései miatt a mindenkori elnök mandátumának lejárta után sem vonható büntetőjogilag felelősségre. Ez e pillanatban Donald Trumpnak nyújt reményt az ellene zajlóeljárások legalább egy részében. De Eleftreiu szerint ettől függetlenül is alaptalan lenne a jóslat, miszerint az Egyesült Államok a Szovjetunió sorsára jut. Egy patkolt történész tollából igencsak bizarrul fest a történelmi determinizmus és a prófécia.