„A világ alapvetően jó hangulatnak örvend. Persze hogy kiket tekintünk a legboldogabbnak, attól függ, hogyan mérjük a boldogságot” – olvassuk a Vox magazinban Oshan Jarrow esszéjét.

Úton-útfélen azt hallani, hogy a világ a vesztébe rohan. Mindenki megtalálja a világnézetének megfelelő apokaliptikus jóslatot. Ha nem akarunk a klímakatasztrófától rettegni, akkor aggódhatunk a népességcserétől, az öntudatra ébredő mesterséges intelligenciától, avagy az újabb világháborútól. Hiába nő a globális jólét, hiába csökken a nyomor és a szegénység, számos felmérés szerint a félelem kultúrájában szocializálódott fiatal nemzedékébn népbetegség a szorongás.

Több közvélemény-kutatás rácáfol azonban a globális rosszkedvvel kapcsolatos feltevésekre – írja Jarrow. A Gallup friss felmérése szerint a globális boldogság ledolgozta a Covid-évek visszaesését, és történelmi csúcsra ugrott. Még a fiatal generációk körében sem tapasztalható visszaesés. A lista élén dél-amerikai és délkelet-ázsiai országok állnak: Paraguay, Panama, Guatemala, Mexikó és Indonézia, de még egy afrikai ország – Szenegál – is befért az első tízbe. A rangsort a mindennapok pozitív tapasztalatinak (mosolygás és nevetés, érdekes új dolgokkal való megismerkedés, kellemes tárasság) gyakorisága alapján állítják össze.

A Gallup egy másik, a fentitől eltérő módszertant alkalmazó boldogságindexe szintén pozitív képet fest a világ lelkiállapotáról. Ez a felmérés nem a mindennapokban megélt pozitív tapasztalatok gyakorisága alapján, hanem az élettel való szubjektív elégedettségérzés alapján rangsorolja az országokat. A tendencia itt is hasonló: a globális elégedettség mértéke növekszik. A lista élén azonban Észak-Európa erős jóléti államai állnak: Finnország, Dánia, Izland és Svédország.

De ha különböző mérések egyaránt arra következtetésre jutnak, hogy a mindennapi életében az emberek boldogok és elégedettek, akkor mi magyarázza, hogy széles körben népszerűek a világvége-jóslatok? Jarrow szerint az, hogy az emberek saját életükkel ugyan elégedettek, ám az emberiség jövőjével kapcsolatban rendkívül pesszimisták, és ebből fakad az általános borúlátás. Az általános világvége-hangulatért pedig a közélet felelős: az apokaliptikus víziókat a szenzációhajhász média terjeszti, a tudomány szentesíti, a politika pedig meglovagolja és tovább erősíti.