„Nyolcvan évvel az auschwitzi haláltábor felszabadítása után a németországi zsidóság nagyobb veszélyben van, mint bármikor az elmúlt évtizedekben” – írja Michel Friedman a CDU korábbi politikusa és a Németországi Zsidók Központi Tanácsának alelnöke az auschwitzi haláltábor felszabadításának évfordulója alkalmából a Süddeutsche Zeitungban.

Friedman lesújtó képet fest a németországi antiszemitizmusról. „Az emlékezetkultúra egy vicc” – írja. Hiába a szembesítés, a fiatalok egyre kevesebbet tudnak a holokausztról: negyven százalékuknak az áldozatok számáról sincs ismerete. A közbeszéd a „soha újra” jelszótól hangos, és Németország államérdeknek tekinti Izrael támogatását, ám mindhiába: az antiszemita megnyilvánulások száma egyre nő. A Bundestag antiszemitizmus-ügyi biztosan már öt éve arra szólította fel a zsidókat, hogy biztonságuk érdekében tartózkodjanak a kipa nyilvános viselésétől. Friedman kitér rá, hogy a szélsőjobboldali antiszemitizmus mellett megjelent a baloldali- illetve az iszlamista Izrael-ellenesség és zsidógyűlölet, ami a gázai háború óta egyre hangosabb. A helyzet súlyosságát jól mutatja a berlini rendőrfőnök novemberi nyilatkozata: nyilvánosan ismerte el, hogy a város egyes részein (minden bizonnyal a muszlim bevándorlók által lakott negyedekre utalt) nem lehet garantálni a zsidó lakosság biztonságát. Friedman cikke végén azon mereng, hogy vajon a holokausztot túlélő szülei helyesen döntöttek-e, amikor Németországban maradtak, majd felteszi magának a kérdést, hogy vajon ő jól döntött-e, amikor Németországban alapított családot.

Még sötétebb képet fest Leon de Winter holland író a németországi zsidók helyzetéről A Jüdische Allgemeinének adott interjúban kijelenti, hogy „A kipát viselő zsidók nagyobb biztonságban vannak az arab Öböl-menti országokban, mint Berlinben”. De Winter már régóta rendkívül pesszimista az európai zsidóság jövőjét illetően. Korábban azt jósolta, hogy mivelaz erősödő muszlim bevándorlás és a vele járó iszlamista gyökerű antiszemitizmus miatt tíz éve egyre többen települnek át Izraelbe, 2050-re megszűnhet az európai zsidóság.  Most úgy látja, hogy még korábban, már 2040-re is eljöhet a „zsidómentes Európa”. (A statisztikák nem feltétlenül támasztják alá a holland író félelmeit. Tíz éve valóban rekordot döntött az Európából Izraelbe teleülők száma, azóta viszont csökkent a kivándorlás, 2024-ben pedig a mélybe zuhant a háború hatására.)

Joachim Käppner történész és publicista a Süddeutsche Zeitungban a „jobboldali történelemhamisítók” és a baloldal Izrael-ellenes nézeteinek párhuzamos terjedésével magyarázza az erősödő németországi antiszemitizmust.

Aleida Assmann kultúrtörténész a fentiekkel homlokegyenest ellentétes véleményt fogalmaz meg a Fankfurter Rundschauban. Assmann szerint a holokauszt emlékezete azért fakul, mert Németországban is általánosan elfogadottá vált a megközelítés, amely összemossa Izrael állam bírálatát az antiszemitizmussal. Ez a megközelítés szerinte leginkább a Netanjahu-kormányt segíti, hiszen azzal, hogy antiszemitizmusnak bélyegez minden kritikát, ellehetetleníti Izrael bírálatát. Végül Assmann már nem pusztán azokat bírálja, akik Izrael bírálatát eleve antiszemita megnyilvánulásnak tekintik, hanem azt állítja, hogy manapság az antiszemitizmust egyre inkább Izrael-ellenességként szokás meghatározni.  És úgy véli, hogy emiatt szorul még inkább háttérbe a holokauszt emlékezete.