„Olyan országban élünk, ahol a tízéves gyerekek hozzáférhetnek felnőttfilmekhez és könyvekhez, sőt, a testüket átalakító szükségtelen gyógyszerekhez is. Azt viszont már nem engedik meg nekik a szüleik, hogy egyedül biciklizhessenek a háztömb körül” – olvassuk Elizabeth Grace Matthew esszéjét a Law & Liberty magazinban.
Az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakultak a gyereknevelési normák. Matthew szerint azonban egységes nevelési elvek nincsenek. A progresszív értékeket valló liberális szülők gyakran egyszerre túlféltik gyerekeiket és egyúttal túl nagy önállóságot adnak nekik. Egyrészt buldózerként és helikopterként őrködnek gyerekeik felett, s a széltől is óvják őket. Felmérések szerint nemhogy az iskolába nem merik elengedni egyedül a tízéves gyerekeket (ha mégis megteszik, akkor azzal a feljelentést kockáztatják), de a szülők fele még bevásárlás közben sem meri akár csak egy pillanatra szem elől téveszteni gyermekét. Másrészt viszont a haladó gondolkodású szülők nagyon is felnőttnek és döntésképesnek tartják a gyereket – folytatja Matthew. A tinédzserek megválaszthatják a nemüket és orvosi javallatra akár szüleik akaratával szemben is pubertásblokkoló hormont szedhetnek biológia nemük módosítása érdekében.
Matthew úgy véli, hogy a haladó szellemiségű szülők nem a szabadságra és az önállóságra nevelik a gyerekeiket. A túlféltés és a túlzott autonómia kettős elvrendszerének hatására sok gyerekből önállótlan, infantilis, felelősségvállalásra képtelen nebáncsvirág lesz, s az ilyen gyermekek közül nagyon sokak szenvednek szorongástól és egyéb lelki illetve pszichés bajoktól. Matthew azt is vélelmezi, hogy a fiatalok problémáinak zöme a túlzottan liberális nevelésből fakad, mivel a gyerekek nem tanulnak meg sem a problémákkal szembenézni, sem pedig felelős döntéseket hozni. Inkább megmaradnak burokban élő örök gyereknek.