„A Z-generáció emberemlékezet óta a legmagányosabb nemzedéke lehet. Sokuk érzelmi intimitás nélkül fogja leélni az életét, és egyáltalán nem lesznek olyan kapcsolataik, mint szüleink vagy nagyszüleink generációjának” – olvassuk a Slate magazinban Emma Camp cikkét nemzedékének érzelmi válságáról.

A fiatal felnőttek életformája gyakran értetlenséget vált ki a korábbi nemzedékek tagjaiból. A Z-generáció azonban mintha nehezebben nőne fel, mint a korábbiak. Mint arról a Metazin is beszámolt, a kétezres évek fiataljainak körében a korábbinál sokkal több az öngyilkosság, és ugrásszerűen nőtt a depressziósok és a pánikbetegek aránya. Rendkívül kockázatkerülők, és hiányzik belőlük a piacgazdaságban oly szükséges vállalkozószellem és kísérletezőkedv. Olyannyira, hogy a fiatalok körében drámaian megugrott az inaktívak aránya. Nem mellesleg, a közösségi oldalakon szocializálódott fiatalok a demokráciához szükséges vitakultúrát sem sajátítják el.

Kutatásokból azt is tudjuk, hogy a Z-generáció körében recesszióba került a szex.  A fejlett országok fiataljai később kezdenek el nemi életet élni, kevesebb partnerük van, és összességében is kevesebbet szexelnek, mint korábban. Hiába a szabados kultúra és a népszerű randiappok, egyre több a kényszerszingli. És azok sem boldogok, akik kapcsolatban vannak. Mint arra Camp rámutat, egyre népszerűbb az elköteleződés nélküli párkapcsolat, amelyet az érintettek még randizgatásnak sem mernek nevezni. Camp szerint a fiatalok egyszerűen félnek komoly és szoros szerelmi kapcsolatba lépni, annyira félnek az elutasítástól, a kudarctól és a szakítástól. Ám miközben félnek tőle, hogy a komolyabb elköteleződés kiszolgáltatottá teszik őket, volna igényük a hagyományos párkapcsolatra. Közvélemény-kutatások szerint az egyedülálló fiatalok 70 százaléka szeretne megházasodni, és a Z-generáció tagjainak mindössze 8 százaléka tartja idejétmúltnak a házasság intézményét.

A szociális- és érzelmi problémákat a közösségi oldalak elterjedésével és a Covid miatti lezárásokkal szokás magyarázni. Camp is elismeri, hogy ezek súlyos kárt okoztak, de legalább ugyanekkora ártalmas hatást tulajdonít a van a szülői túlféltésnek. A Z-generáció szülei helikopterként, fűnyíróként, hóekeként, sőt buldózerként egyengették gyerekeik sorsát. A lehetséges traumák elkerülése abszurd mértéket öltött, és a fiatalok infantilizálódásához vezet, ráadásul növeli a pszichés betegségek esélyét. A burokban nevelt, gyámoltalan és jövőkép nélküli fiatal felnőttek szorongását tovább erősíti a politikai kultúrát és a közéletet eluraló pánik. Ám arról Campnak sincsen fogalma, hogyan lehetne enyhíteni nemzedékének lelki válságát.