„Az állandóan a gyerekei fölött köröző, és minden lépésüket figyelő helikopter-szülő ma már régimódinak számít. A tehetős anyukák és apukák inkább a hóekéhez hasonlítanak: eltolnak minden akadályt a sikerhez vezető útról, hogy megóvják gyermekeiket a kudarctól, a frusztrációtól és a lehetőségek elszalasztásától” – olvassuk a New York Times életmód rovatában.
Mint arról a Metazin is beszámolt, a fejlett világban, különösen Amerikában egyre több a helikopter-szülő. A túlzásba vitt féltés és gondoskodás azonban súlyos mellékhatásokkal jár. Az unatkozni hagyott gyerekek kreatívabbak, a helikopter-szülők porontyai viszont nem válnak önállóvá, és egyes magyarázatok szerint felcseperedve hajlamosabbak a depresszióra, narcisztikusabbak, önállótlanabbak, kevésbé kreatívok és empatikus készségük is gyengébb. Kutatások szerint a túlféltés különösen a fiúk esetében káros. Egyes elméletek szerint legalábbis részben ez az oka annak, hogy a fiatalok visszahúzódóbbak és ritkábban élnek nemi életet. Sőt, akad, aki a tekintélyelvűség megerősödését is az eltúlzott szülői gondoskodással magyarázza.
A New York Times szerint azonban már mindez a múlté, legalábbis a korral haladni óhajtó szülők esetében. Ők ugyanis már nem érik be annyival, hogy gyermekeiket a széltől is óvják, hanem igyekeznek minden akadályt eltávolítani az életükből. A hóeke-szülők (más elnevezések szerint fűnyíró- vagy buldózer-szülők) akár a leckét is megcsinálják a gyerek helyett, vagy harcba szállnak a tanárokkal, ha úgy érzik, hogy a gyerek érdeke ezt kívánja. Mindent megadnak a gyereknek, hogy minél jobban teljesítsen az iskolában, és előbbre juthasson az életben. A végső cél a biztos karriert és jó fizetést garantáló elitegyetemi felvételi, amit akár jogtalan, de legalábbis erkölcsi szempontból aggályos módon is igyekeznek elősegíteni.
Az eredmény: önállótlan gyerek, aki még egyetemistaként sem képes az alapvető problémák kezelésére. A hóeke-szülők burokban nevelt gyerekei nem tanulják meg, hogyan kell önállóan leküzdeni az akadályokat – hiszen egészen felnőttkorukig nem is találkoznak ilyenekkel. Felmérések szerint a 18 és 28 év közötti fiatal felnőttek háromnegyedének még mindig a szülei intézik a fodrászt, a fogorvost, vagy tartják számon az iskolai határidőket. A megkérdezettek 11 százaléka úgy nyilatkozott, hogy akár a gyerek munkaadójával is kapcsolatba lépne, ha úgy ítélné, hogy ezzel segíthet gyermekének. A szülők 16 százaléka rendszeresen telefonon ébreszti gyerekét, vagy emlékezteti őt valamilyen fontos határidőre. A szülők 8 százaléka személyesen konzultált már a gyerek professzorával valamilyen probléma miatt. A New York Times beszámolójából kiderül, hogy sokan önálló életük elején – az elitegyetemeken – sem boldogulnak. Van, aki a koszt miatt, mások a túl sok tanulnivaló miatt hagyják félbe tanulmányaikat.
A New York Times szerzői elismerik, hogy a helyzet reménytelen. Gyakran még a mindenféle divatos nehézgép-szülőséget elutasítók, és az önállóságra nevelés elvét vallók is hóekévé válnak, ha saját gyerekük érdeke úgy kívánja.
Nem is véletlenül. A szülői helikopterkedés és buldózerkedés kimutathatóan hatékony az iskolai teljesítmény javításában. Pamela Druckerman, a New York Times publicistája Matthias Doepke és Fabrizio Zilibotti közgazdászok monográfiáját ismerteti. A könyvben bemutatott kutatás arra világít rá, hogy az intenzív szülői gondoskodás kimutathatóan javítja a tanulmányi eredményeket. Különösen a tekintélyelvű szülők esetében működik a módszer. Az ő gyerekeik nemcsak jobban teljesítenek, de egyúttal kevésbé valószínű, hogy dohányozni fognak, avagy alkoholt és kábítószert fogyasztanak. Igaz viszont, hogy alighanem boldogtalanabbak lesznek.