„Bölcsészprofesszoroknak mind egyöntetűbb tapasztalata, hogy a mai egyetemistákkal egy könyvet elejétől végéig elolvastatni olyan feladat, mintha egy kocogótól azt kívánná valaki, hogy végigfusson egy maratont” – állapítja meg Carlin Romano, az Ursinus College filozófiaprofesszora a Chronicle of Higher Educationban.
Az egyetemi oktatás jövőjével kapcsolatban eddig sem szűkölködtünk borúlátó jóslatokban. Mint a Metazinban is olvasható volt, sokan aggódnak amiatt, hogy a felsőoktatás a diákok pillanatnyi igényeinek kiszolgálására rendezkedik be. Ráadásul a diákok és családjaik egyre nagyobb része adósodik el egy életre, hogy fizetni tudja az emelkedő tandíjat. A modern technika megkönnyíti a plágiumot, és a tanárok elkeseredett küzdelmet folytatnak az összeollózott vagy egyszerűen kölcsönvett szakdolgozatok kiszűréséért. Kísérletek folynak annak érdekében, hogy leküzdjék az elmúlt évtizedek túlzott specializációját, amelynek következtében az iskolák tömegével képeznek szakbarbárokat. A leggyakoribb panasz persze az, hogy az egyetemek egyre inkább függnek az őket támogató nagyvállalatoktól és kormányhivataloktól. De az is gyakran megfogalmazódik, hogy a diploma egyre kevesebbet ér.
Romano példák sorával bizonyítja, hogy az ehhez hasonló panaszok sokasodnak. De kulturális szempontból még súlyosabbnak tartja, hogy háttérbe szorul a könyv. Már abban az értelemben, hogy a diákokat nem is igen kérik egész könyvek elolvasására. Van olyan egyetem, amelynek tanügyi felelőse országos terjesztésű folyóiratban fejti ki, hogy minél kevesebbet kell elolvasniuk a diákoknak, annál valószínűbb, hogy teljesítik a feladatot, márpedig mégiscsak az a cél, hogy teljesítsék.
Csakhogy a könyvben hosszú évek kutatómunkája tükröződik, s vele a megíráshoz szükséges rendszerezés, a bizonyítékok elemzése, az ellenvélemények latolgatása, szóval sok-sok olyan tényező, ami az egyes részletekből nem derül ki. Egy-egy egész könyv elmélyülést kíván az olvasótól, nem úgy az a néhány oldalnyi részlet, amire egyre gyakrabban szorítkoznak az oktatók a feladat kiosztásakor. Ők ugyanis a diákok mérhetően csökkenő intellektuális kitartásához alkalmazkodnak.
E változásnak jól azonosítható kulturális okai vannak. Az új médiafelületek a televíziótól a blogokig, a társasági oldalaktól az sms-ekig a rövid üzenetek terepei. Hiába tudjuk, hogy a rövidség felszínes, a fiatalokban az az érzés alakul ki, hogy az a jó, ami gyors. A mai diákok szinte alig képesek letenni telefonjukat, s ha mégis megteszik, pár perc múlva nyomogatni kezdik a gombjait. Rászoknak arra, hogy ne összpontosítsanak hosszú ideig egyazon dologra.
Ha így megy tovább, a diákok hamarosan egyetlen könyv végigolvasása nélkül végzik majd el az egyetemet – figyelmeztet Romano. „Hacsak a kor egy másik aggasztó folyamata közbe nem szól. Mert ha a klímaváltozás következtében leállnak az erőművek, és velük az elektromos árammal működő médiahálózatok, akkor talán újra felfedezzük a könyvet.”