„A modern társdalom nem működhet társadalmi munkamegosztás nélkül. Senki sem lehet mindenben szakértő. Ha elfogy a szakértelem iránti bizalom, akkor vége a demokráciának is” – írja Tom Nichols harvardi biztonságpolitikai szakértő a Foreign Affairsben.

Nichols felidézi azt a 2004-es közvélemény-kutatást, amelyben arról kérdezték az amerikaiakat, hogy miután Oroszország elcsatolta a Krím-félszigetet Ukrajnától, támogatnák-e országuk katonai beavatkozását Ukrajnában. Bár csak minden hatodik válaszadó tudta elhelyezni Ukrajnát a térképen, mindez azonban csöppet sem gátolta őket abban, hogy sarkos véleményt fogalmazzanak meg az Oroszországgal szembeni fellépés mikéntjéről. Ráadásul minél pontatlanabbul helyezték el Ukrajnát, annál valószínűbb volt, hogy egyetértettek a katonai beavatkozás szükségességével.

Hogy mennyire nem szükségesek ténybeli ismeretek a sarkos véleményhez, jól mutatja egy másik felmérés. 2015 decemberében az amerikai előválasztás szavazóitól azt kérdezték, hogy támogatnák-e az Agrabah elleni katonai csapást. A republikánusok harmada határozottan igennel felelt, és mindössze 13 százalék ellenezte a javaslatot, a demokrata párti szavazók viszont éppen ellentétes arányban foglaltak állást. A republikánusok 43, a demokraták 55 százaléka fogalmazott meg határozott véleményt a kérdésben. A baj csupán az, hogy Agrabah csak egy Disney-mesében létezik.

Nichols szerint a két felmérés azt szemlélteti, a politikai elitellenesség hovatovább a szakértőkkel szembeni közbizalmatlanságba csap át. Ez pedig polgártársainkkal és az intézményekkel szemben  bizalomvesztést okoz. Mindeközben persze az átlagember csöppet sem rendelkezik több ismerettel. Igaz ugyan, hogy a laikus sokaság bizonyos kérdésekben jobban dönt, mint a szakértők – de ez csak azon kérdésekre igaz, amelyek nem igényelnek speciális ismereteket. Sok ember tippjének átlagolásával pontosabban megbecsülhető, hogy egy üvegben hány cukorka található, ám ebből nem következik, hogy az egyszerű embereknek a vírusok terjedésével kapcsolatos véleménye is mérvadó lenne – jegyzi meg Nichols. Az internetnek és főleg a közösségi médiának hála, akadálytalanul terjed a sarlatánság, a politikai álhírektől az oltásellenes ostobaságokig. Ráadásul minél kevesebb a tárgyi tudás, annál határozottabb véleményt formál a polgár, és ezt várja a politikusoktól is: karizmát és faék-egyszerűségű, voluntarista megoldási javaslatokat a bonyolult társadalmi kérdésekre. Mindez pedig láncreakciót indít el: az elit még inkább elszigetelődik, és akár antidemokratikus javaslatok árán is korlátozná a tudatlan átlagemberek hatalmát.

Nichols elismeri, hogy az elittel sok baj van, és azt is, hogy a technokratákkal szembeni bizalmatlanság elengedhetetlen a demokráciához. De ha teljesen összeomlik az elit iránti bizalom, akkor azt a képviseleti demokrácia sem éli túl, és a technokráciát idiokrácia, vagyis az ostobák uralma váltja – figyelmeztet Nichols. De arra kísérletet sem tesz, hogy felvázolja, hogyan lehetne erősíteni a megcsappant bizalmat.