„Évek óta szenvedélyesen vitatja a kommentariátus, hogy mitől kerülnek egyes etnikai csoportok jobb, avagy rosszabb társadalmi helyzetbe. A legnagyobb vita a feketék hátrányos helyzetéről dúl. Az öröklés elvét képviselők szerint nem elhanyagolható a természetes sajátosságok és képességek szerepe. Az ellentábor szerint viszont az etnikai egyenlőtlenség kizárólag a környezeti hatásokra vezethető vissza” – írja Jonathan Church közgazdász a Quillette magazinban.
Az öröklés – környezet vita egyébként is a modern társadalomtudományok egyik legalapvetőbb kérdése. Az etnikai csoportok egyenlőtlen helyzete ügyében pedig különösen érzékeny és átideologizált téma. Az etnikai és faji csoportok közötti örökletes biológiai különbségek jelentőségének akár részleges elismerése is a rasszizmus gyanúját veti fel, még akkor is, ha a szerzők szándéka éppenséggel a hátrányos helyzetű csoportok segítése. A környezeti hatások fontosságát viszont azok is elismerik, akik a biológiai adottságokat is fontos tényezőnek tartják.
A legnagyobb vita valójában az egyenlőtlenséget okozó környezeti hatások mibenlétével kapcsolatos. Az egyik álláspont szerint minden kollektív egyenlőtlenség a rendszerszintű rasszizmus és az intézményesített diszkrimináció eredménye, és aki ezt nem látja be, az maga is rasszista. A másik oldalon állók is elismerik legalábbis a múltbeli rasszizmus örökségének hatását, ám ezt nem tartják kizárólagosnak: szerintük az egyenlőtlenségnek kulturális okai is vannak. Amiből az következik, hogy az egyenlőtlenség felszámolásához nem elég az előítéleteket felszámolni, hanem a hátrányos helyzetűek kultúráján és szokásain is változtatni kell – a hátrányos helyzetű kisebbségekén csakúgy, mint a többséghez tartozó szegényekén.
Church úgy véli, hogy már a vita alapvetése is téves. Az intézményesített rasszizmus és a kultúra ugyanis nem független egymástól. Az intézményesített rasszizmus természetes módon kihat a kulturális szokásokra. Ezért előfordul, hogy ami egykor a rasszista diszkrimináció folyománya volt, az kultúraként él tovább. Church példaként a déli államok fekete népességének a rabszolgatartás idején kialakult táplálkozási szokásait említi, ezek ugyanis kutatások szerint hozzájárulnak ahhoz, hogy a feketék körében gyakoribb az elhízás és a magas vérnyomás. Az olcsón elérhető, ám zsíros és kevésbé egészséges ételeket régen a feketék szükségből fogyasztották, mára azonban a fekete kultúra részévé váltak. Hasonló, bár fordított a helyzet a kosárlabdázás kultúrájával. Egyes feltételezések szerint a feketék körében azért vált népszerűvé a kosárlabda, mert szinte felszerelés nélkül az utcán is lehetett játszani. Mára azonban már nem ezért népszerű, hanem mert az amerikai fekete kultúra részévé és a fekete büszkeség forrásává vált.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az etnikai különbségek gyakran osztálykülönbségekkel együtt jelennek meg – folytatja Church. Mint elemzések tömkelege bizonyítja, a feketék hátrányos helyzete részben arra vezethető vissza, hogy több közöttük az egyedülálló szülő. Ami részben a gazdasági helyzet folyománya, hiszen a válások és a csonka családok aránya magasabb a szegényebbek és a képzetlenek körében. Márpedig a feketék – már csak a múltbeli igazságtalanságok miatt is – szegényebbek, mint a fehérek. Ám kutatások szerint egyúttal arra is következtetni engednek, hogy a kultúrának is van némi szerepe, és nem vezethető vissza minden egyenlőtlenség a vagyoni helyzetre és az iskolázottságra.
Cikke végén Church megjegyzi, hogy a minden egyenlőtlenséget rendszerszintű rasszizmusra visszavezetők önmaguknak is ellentmondanak, amikor azt állítják, hogy a fehérek meg tudnak változni, és kellő érzékenyítéssel le tudják vetkőzni a kultúrájukat átitató előítéletességet. Vagyis ezzel elismerik, hogy az emberi cselekedetek legalábbis részben kulturális okokra vezethetők vissza.
A gondolatmenet még tovább folytatható. Egy frissen publikált, nagy mintájú idősoros kutatás szerint a biológiailag meghatározott adottságok is kulturális előnnyé és hátránnyá alakulhatnak. Nemcsak szüleinktől örökölt génjeink befolyásolják életkilátásainkat, hanem – ha közvetve is – azok a szülői gének is, amelyeket nem adnak át nekünk. A szülők viselkedését és döntéseit ugyanis még befolyásolják, beépülnek a családi kultúrába, és hatással vannak habitusunkra.