„A feministák kezdettől fogva vitatkoztak azon, hogyan gondolkodjanak a szexről, de a szexuális forradalom erre még rá is tett egy lapáttal” – olvassuk a Quillette magazinban Cathy Young recenzióját a szexuális forradalmat bíráló könyvekről.
A feminista mozgalom sokáig a nők szexuális felszabadítását hirdette. A nyolcvanas években megjelent radikális feministák, egyebek között a Metazinból is ismert Andrea Dwokrin és Catherine MacKinnon nemcsak a pornográfiát, hanem a heteroszexuális szexet is a férfiuralom és elnyomás következményének tartották. A következő hullám szexpozitív feministái azonban már nem gondolták, hogy a hagyományos női szépségideálok eltárgyiasítanák a nőket, sőt, a pornográfiát sem utasították el. A különböző irányzatok ma is tovább élnek, és híveik állóháborút vívnak. Ezt jelezték a MeToo mozgalommal, a prostitúció legalizálásával, a szexhez való hozzáférés jogával és a pornográfiával kapcsolatos újabb összecsapások.
Louise Perry brit újságíró A szexuális forradalom ellen című könyvében a szexuális forradalmat bírálja, és mint más konzervatív szerzők, kártékonynak nevezi a nők szexuális felszabadítását. Perry szerint a modern társadalmakban a szabadosság követendő normává vált, és a nőktől is egyre inkább elvárják, hogy a szexuális szabadság elvét követve éljék életüket. Perry szerint azonban a nők biológiai okokból máshogyan viszonyulnak a szexualitáshoz, mint a promiszkuisabb férfiak. A szexuális szabadosság így valójában a férfiak prédájává teszik a nőket, akik csak kelletlenül mennek bele a romantika és elköteleződés nélküli könnyű alkalmi kapcsolatokba, vagyis kizsákmányolják (más recenzensek szerint lényegében megerőszakolják) őket. Perry ennek megelőzése érdekében a szexuális forradalom előtti időkhöz térne vissza, és a szabadosság helyett a férfiakat is az alkalmi kapcsolatok kerülésére buzdítja.
Youngot nem győzi meg az érvelés. Mindenekelőtt alaptalannak tartja a szabadosság elterjedtségével kapcsolatos alapvetést. Kutatásokat idéz, amelyek szerint az amerikai egyetemisták nyolcvan százalékának legfeljebb két szexuális partnere volt életében. Mint arról a Metazin is beszámolt, a mai fiatalok lényegesen kevesebbet szexelnek, mint szüleik nemzedéke. Más felmérések szerint az egyedülálló amerikaiaknak mindössze tíz százaléka keres alkalmi partnert. Hasonlóan problémásnak tartja Perry másik általánosítását, amely szerint a férfiak nyitottabbak az elköteleződés nélküli szexre, mint a nők. Kutatások szerint ugyanis a férfiak körében sem általános az ilyesmi, viszont a nők között is akadnak szép számmal, akik nem utasítják el a könnyű kapcsolatokat.
Young nem rejti véka alá, hogy a Perry által javasolt „reakciós feminizmust” még kevésbé tartja vonzónak, mint a szexuális szabadosság kultúráját. Nem megy odáig, mint a feminista aktivista Julie Bindel, aki szerint Perry az ötvenes évekbe akarja visszarepíteni, és lényegében az erényöv felkötésére sarkallja a nőket, de ő sem mondana le a szexuális egyenlőségről, még ha a szexualitás és a romantikus érzelmek elválasztását elutasítja is.
A szexualitás és a párválasztás viszonyának összetettségét jól mutatja, hogy az év elején publikált egyik kutatás szerint az amerikai fiatalok nemcsak kevesebbet szexelnek, de tartós kapcsolatra és házasságra is ritkábban lépnek, és a házasok is kevesebbet szerelmeskednek, mint egy nemzedékkel korábban. Mint egy másik felmérés kimutatja, azok a párok elégedettek leginkább a szexuális életükkel, akik mélyebb érzelmeket táplálnak egymás iránt.