„Mattias Desmet könyvében azt állítja, hogy az új totalitarizmust nem bakancsos verőlegények erőltetik ránk, hanem a konszenzus nevében fellépő bürokraták” – olvassuk a Tablet magazinban Paul du Quenoy történész recenzióját Mattias Desmet belga klinikai pszichológus A totalitarizmus pszichológiája című könyvéről.

Desmet könyvében a totalitarizmus gyökereinek feltárására tesz kísérletet. Hannah Arendtnek a náci tömeggyilkos Adolf Eichmann pere kapcsán felvázolt tézisére „a gonosz banalitására” hivatkozva azt állítja, hogy a modern totalitárius államot konformista bürokraták és technokraták hozzák létre. Desmet érvelése szerint az eredetileg a dogmákkal szemben fellépő felvilágosult tudományos gondolkozás mára maga is dogmatikussá vált. A tudomány a modern társadalmakban a vallás szerepét tölti be, ami Desmet szerint abban nyilvánul meg, hogy a tudomány által szentesített nézeteket megkérdőjelezhetetlen ténynek fogadjuk el. Ez persze lényegileg ellentétes a tudományos szkepszis elvével, ám az embernek szüksége van a létbiztonságra, ezért szükségképpen megingathatatlan, végső igazságokkal veszi körül magát.

Ez pedig ahhoz vezet, hogy tudományos tekintetben ingatag állításokat is megkérdőjelezhetetlen igazságnak fogadunk el. Desmet példáiban elsősorban a koronavírus-járvány intézkedéseit idézi és bírálja. Úgy látja ugyanis, hogy a járvány idején, aki tudományos alapon kétségbe vonta a hivatalos intézkedések észszerűségét és hatékonyságát, azt az állam és a közvélemény az inkvizíciót idéző módszerekkel üldözte, az igencsak ingatag tudományos lábakon álló intézkedéseket pedig akár a szabadságjogok korlátozásával is kikényszerítette. Az emberek tudomásul vették, sőt támogatták a szabadságjogaikat korlátozó intézkedéseket, amelyeket a hatóságok a lakosság biztonságára és a tudományra hivatkozva léptettek életbe, Desmet szerint aránytévesztő mértékben. Sőt – jegyzi meg a szerző Foucauld-ra hivatkozva –, erkölcsi tőkét kovácsoltak belőle: a hivatalos eljárásokat kétségbe vonókat pedig normaszegőnek, erkölcstelennek és törvényen kívülinek bélyegezték, hogy aztán erőszakosan léphessenek fel ellenük.

Desmet szerint ez a puha totalitárius társadalom kialakulásának logikája. Szemben a nyílt terroron és erőszakon alapuló náci és kommunista totalitárius diktatúrákkal, a modern, puha totalitárius rendszerek a tudományos köntösbe bújtatott pszichológiai megfélemlítésre törekszenek. A félelem segítségével kollektív identitást alakítanak ki, amelynek révén aztán engedelmessé, könnyen irányíthatóvá és erőszakossá tehetik a tömeget.

Du Quenoy helytállónak tartja Desmet érvelését. Hiányolja azonban, hogy szinte egyáltalán nem foglalkozik a szerinte a Covid-rezsimekhez hasonló puha totalitárius módszereket alkalmazó woke baloldallal, amely saját progresszív gender világnézetét és a multikulturalizmust akarja a társadalomra erőltetni. Du Quenoy továbbá túlzottan mérsékeltek tartja Desmetet, amiért meggyőzést és érveket akar szembeállítani a puha totalitarizmus képviselőivel – szerinte az ilyen finom megoldások kudarcra vannak ítélve, ezért keményebb módszerekre van szükség, bár nem részletezi, hogy pontosan mit ért ezen.

Az eredetileg holland nyelven publikált kötet nyáron megjelent angol kiadása bestsellerré vált. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az amerikai radikális jobboldal két ismert alakja, Tucker Carlson és Alex Jones is elismerőleg nyilatkozott róla. Ami pikáns, hiszen Desmet mindenekelőtt Hannah Arendt és a radikális baloldali Michael Foucault elméleteire épít. Vagyis éppenséggel a jobboldali félelemkeltés veszélyei miatt aggódó baloldal is találhatna magának muníciót Desmet érvelésében.