„Semmit sem tudhatunk előre a következő globalizációs válságról. Ezért több szerénységre lenne szükség azoktól, akik magabiztosan állítják, hogy a globalizáció szükségszerű, de egyúttal azoktól is, akik a nemzetek közötti konfliktusokat tartják elkerülhetetlennek” – olvassuk a Law & Liberty hasábjain Samuel Gregg közgazdász recenzióját Harold James princetoni gazdaságtörténész Hét összeomlás, avagy gazdasági válságok, amelyek meghatározták a globalizációt című monográfiájáról.
Ahogyan a 2008-as válság kapcsán, úgy a Covid-járvány után, majd az Ukrajna ellen indított orosz agresszió nyomán is újra fellángolt a globalizáció jövőjével (sőt, múltjával) kapcsolatos vita. Jobb- és baloldalon egyre többen vélekednek úgy, hogy a globalizáció nem váltotta be a reményeket, és nem szolgálta a gazdasági fejlődést. A kérdést árnyaltabban látó elemzők is úgy látják, hogy a globális kereskedelem mértéke csökkenni fog, és nagyobb szerep jut majd a gazdasági szuverenitásnak, vagy legalábbis a regionális termelési láncoknak. Elvétve azért akadnak olyanok is, akik szerint egyszerűen lehetetlen érdemben csökkenteni a globalizáció mértékét. Hacsak nem akarunk az ősközösségek életszínvonalához visszatérni, nem mondhatunk le a globális kereskedelemről – vélekedett a minap Weisse du Toit az Unherd magazin hasábjain. Du Toit arra mutatott rá, hogy a modern ipar és technológia, sőt, az egészségügy működéséhez számos olyan nyersanyagra és termékre van szükség, amelyet nem lehet bárhol kibányászni és előállítani.
James az efféle nagyívű általánosítások helyett azt vizsgálja, hogyan reagált a világ a korábbi gazdasági krízisekre. Hét válságot, egyebek között az 1914-est, a harmincas évek inflációs válságát, a 2008-as recessziót és a koronavírus miatti lezárások nyomában jelentkező visszaesést elemzi. Három esetben a válság után felgyorsult a globalizáció, négy esetében viszont visszaesett. Az 1840-es évek éhínsége nyomán fellépő krízis után a nemzeti forradalmak (és Marx ellentétes irányú jóslata) ellenére jelentősen nőtt a globális kereskedelem volumene: a hiány hatására élénkült az import és a tőke szabadabb mozgása is lehetővé vált. Hasonló folyamatok voltak megfigyelhetők a hetvenes évek olajválsága nyomában fellépő inflációs sokk esetében is: miután az árszabályozás és a piacvédő intézkedések elbuktak, az áremelkedést a piac liberalizálása, az import fokozása törte le. A hiány és az infláció több esetben felgyorsította a kereskedelem élénkítéséhez szükséges technológiai és infrastrukturális fejlődést. A 19. század közepén a vasúti szállítás, a hetvenes években a tengeri kereskedelem fejlődött nagyot az áruhiány hatására.
Ezzel éppen ellentétes folyamatok zajlottak le például az első világháború kitörésekor, a harmincas években és a 2008-as válság idején, amikor is a kormányok piacvédő intézkedésekkel igyekeztek megfékezni az összeomlást. Ezen esetek többségében a válságra adott választ gyakran geopolitikai szempontok is befolyásolták: a háborús rivalizáció rendszerint erősíti a gazdasági nacionalizmust és a kereskedelmi kapcsolatok visszafogását.
A kormányok lényegében két, egyaránt kockázatos lehetőség között választhatnak – írja Gregg. Az egyik, hogy árszabályozással és piackorlátozással próbálják megfékezni a válságot, ezzel olyan piaci torzulásokat kockáztatva, amelyek hosszú távon még súlyosabb problémákat okozhatnak. A másik lehetőség, hogy rögtön a piacra bízzák a dolgot, ám Gregg ezt sem látja csodaszernek, attól tart ugyanis, hogy ez esetben megerősödnek a demagóg piacellenes populisták.
Mi következik mindebből a mostani és az elkövetkezendő gazdasági válságokra nézvést? – teszi fel a recenzió végén Gregg a millió dolláros kérdést. Nem sok, hacsak az nem, hogy nem lehet egyértelmű receptet találni a korábbi válságok kezelésében. James elemzései arra világítanak rá, hogy gyakran csak tetézte a gazdasági problémákat, ha az előző válság megoldásának módszerét alkalmazták, figyelmen kívül hagyva az új válság új szerkezetét. A legfontosabb tanulság ezért leginkább az, hogy nincs tanulság, vagyis nincs biztos recept a globalizációs gazdasági válságok kezelésére.