„Azt javaslom a szekulárisoknak, hogy ha tényleg nem akarják a keresztény nacionalisták győzelmét, akkor ne segítsék őket” – szól hozzá Jake Meador, a Mere Orthodoxy keresztény magazin főszerkesztője az Egyesült Államokban a keresztény nacionalizmussal kapcsolatban fellángolt vitához.
Az elnökválasztás közeledtével ismét kiéleződött a vallás politikai szerepével kapcsolatos vita az Egyesült Államokban. A vallás mindig is a kultúrharc központi eleme volt, az egyház politikai szerepvállalásával kapcsolatos dilemmák sem újkeletűek. Ám manapság a társadalmi megosztottság elmélyülésével már nem egyszerűen arról van szó, hogy az egyházak politikai szerepet vállalnak, hanem arról, hogy a politika átitatja és egyre inkább ideologizálttá teszi a vallást és radikalizálja a hívőket.
Február végén nagy hullámokat vetett a Politico magazin tényfeltáró cikke, amely egy, a Republikánus Párthoz közel álló keresztény nemzeti agytröszt programjára hivatkozva azt állította, hogy Trump elnökké választása esetén radikális reformokat hajt végre és a demokratikus normákat megsértve keresztény alapokra helyezi az Egyesült Államok politikáját. A Politico szerzői nem használták a teokrácia kifejezést, ám kevésbé visszafogott baloldali kommentárok „krisztofasisztának” bélyegezték és a náci eszmékkel állították párhuzamba Trump keresztény nemzeti elveit, egyben azt is sugallva, hogy Trump elvakult keresztény nacionalista hívei akár erőszakot is hajlandók alkalmazni a hatalom megszerzése érdekében.
A jobboldal nem maradt adós a válasszal. A mérsékeltebbek arra hívták fel a figyelmet, hogy az amerikai szabadelvűség keresztény alapokon nyugszik, hozzátéve, hogy az alapító atyák és az amerikai elnökök kivétel nélkül hívők voltak és magától értetődően a nemzeti érdek képviseletét tartották legfontosabb céljuknak. A keresztény nacionalizmus radikálisabb hívei az Amerika- és keresztényellenes woke ateista baloldal újabb támadásaként könyvelték el az esetet. Szerintük nem a keresztény nacionalisták, hanem az őket bíráló militáns és dogmatikus újmarxisták jelentenek veszélyt a jogállamra, a toleranciára és a szabadságra.
Centrista elemzők rámutattak, hogy a keresztény nacionalizmus kifejezést különböző értelemben lehet használni. David French, a New York Times kolumnistája szerint nem szabad egy kalap alá venni a keresztény és nemzeti eszméket demokratikus szellemben követő konzervatívokat és a militáns radikálisokat, akik a keresztény jelszavakat csak politikai fegyvernek tekintik. French közvélemény-kutatásokat idézve megjegyezte, hogy a keresztény nemzetiek többsége békés, mérsékelt, és elutasítja a radikális és antidemokratikus eszméket. Hasonló véleményének adott hangot a New York Times másik házi keresztény kolumnistája, Ross Douthat, rámutatva, hogy 2007 óta jelentősen, 55 százalékról 38-ra csökkent az Amerikát alapvetően keresztény államnak tekintők aránya. Douthat kitért arra is, hogy a politikai keresztények zöme nem teokráciát akarn, hanem pusztán a vallás nagyobb nyilvános elismerését, például azt, hogy közterületen is lehessen vallási szimbólumokat kiállítani. Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy az amerikaiak többsége elutasítja a keresztény nacionalizmust (összességében a választók kétharmada), ráadásul a magukat keresztény nemzetinek vallók zöme nem támogatja a radikális keresztény konzervatív társadalmi követeléseket, például azt, hogy a lombikban megtermékenyített petesejtet emberi jogokkal felruházott egyénnek ismerjék el.
A szemle elején idézett Meador szerint nemcsak csúsztatás, hanem önveszélyes fegyver a keresztény nemzeti értékeket követő szavazókkal riogatni. Elismeri, hogy a Politico által leleplezett szélsőséges keresztény nacionalisták retorikája és céljai nem egyeztethetők össze a demokráciával. De ők a kisebbség kisebbsége, és nem jelentenek komoly veszélyt a demokratikus rendre. Ha a mérsékelt és békés keresztény szavazókat összemossák velük, azzal megerősítik a félelmet, hogy a baloldal magát a kereszténységet támadja. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy a mérsékelt keresztény többség legalábbis stratégiai szövetségesként fog tekinteni a radikális keresztény nacionalistákra.